De ani de zile, observăm o dezvoltare ultrarapidă în sectorul noilor tehnologii. În fiecare an, sute de dispozitive inteligente și soluții inovatoare ajung pe piață. Fiecare dintre ele are ca scop facilitarea și îmbunătățirea vieții de zi cu zi a utilizatorilor. Una dintre inovațiile interesante și demne de luat în seamă este tehnologia Power Delivery (PD).Tehnologia bazată pe Power Delivery utilizează un port USB-C pentru a încărca dispozitivele. Marele avantaj al acestei soluții este că PD permite încărcarea rapidă a dispozitivelor electronice de mici dimensiuni, cum ar fi telefoanele mobile sau căștile wireless, precum și a dispozitivelor de dimensiuni mai mari, cum ar fi laptopurile sau tabletele. Este o opțiune de încărcare versatilă și extrem de practică. Nu contează dacă dispozitivul rulează pe Android, Microsoft sau iOS. Un avantaj foarte important al acestei tehnologii este faptul că, de fiecare dată când un dispozitiv este conectat la încărcător, se determină puterea maximă cu care poate fi încărcat echipamentul. Datorită acestui fapt, putem fi siguri că parametrii de încărcare sunt întotdeauna adaptați în mod optim la dispozitivul nostru.O caracteristică importantă a încărcătoarelor cu PD, este funcționarea în mai multe profiluri de tensiune. În fiecare versiune Power Delivery profilele sunt selectate în funcție de tipul de dispozitiv care se încarcă.
2025. november 22., szombat
2025. november 17., hétfő
Blaise Agüera y Arcas
Gyakran rögzítem magamban, hogy a társadalmi, kulturális és intézményi folyamatok változékonyságának megfigyelése önmagában is jelentős tapasztalat. Ugyanakkor korlátozott késztetést érzek arra, hogy ezeknek a változásoknak az okait vagy szerkezetét részletes elemzésnek vessem alá. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a rendelkezésre álló információk komplexitása és töredezettsége megnehezíti egy koherens interpretációs keret kialakítását. Feltételezhető ugyanakkor, hogy egy mesterséges intelligencián alapuló elemző eszköz képes lehet az ilyen mintázatok strukturáltabb feltárására.
A közelmúlt tapasztalatai alapján úgy érzékelem, hogy több területen is destabilizáló hatások jelennek meg, amelyek megkérdőjelezik a korábban konszenzuálisnak tekintett nézeteket. Ide sorolható az oktatási rendszerben érzékelt normatív tartalom, a társadalmi és vallási diskurzusok értelmezési kereteinek elmozdulása, valamint a tudományos közösségek működésének és legitimációs mechanizmusainak árnyaltabbá válása. E jelenségek következtében számos témában eltérést tapasztalok saját jelenlegi álláspontjaim és a korábban elsajátított paradigmák között.
Mivel mindezek szisztematikus összerendezése egyelőre nem tűnik megvalósíthatónak, alkalmi jelleggel dokumentálom azokat a reflexiókat, amelyek – akár személyes, akár társadalomelméleti szempontból – potenciális relevanciával bírhatnak. E gyakorlat célja nem egy teljes körű elméleti modell kialakítása, hanem a megfigyelhető jelenségek prelimináris rögzítése és értelmezési lehetőségeinek nyitva hagyása.
https://whatisintelligence.antikythera.org/
What is Technofeudalism?
When we think of feudalism, images of medieval lords ruling over vast estates with serfs working the land might come to mind. But if we replaced those lords with tech giants and those serfs with everyday internet users, we’d see how Yanis Varoufakis illustrates a timely issue – technofeudalism.
Who is Yanis Varoufakis?
Yanis Varoufakis is an economist, writer, and former Greek Finance Minister. Known for his critique of modern capitalism, Varoufakis has spent years envisioning a more equitable economic future. His 2023 book, Technofeudalism: What Killed Capitalism, argues that capitalism is being replaced, not by a more progressive system, but by something more reminiscent of the past – feudalism in a digital guise.
What is Technofeudalism?
Technofeudalism is the idea that we are not transitioning from capitalism to something better, but slipping into a system where tech companies function like modern feudal lords. Varoufakis argues that since the 2008 financial crisis, our economic system has fundamentally changed. The cloud, big data and digital platforms have become the “land” of this new era, controlled by tech giants like Google, Amazon and Meta.
These companies, Varoufakis contends, influence our behaviours and choices in ways that are not as voluntary as we might believe. Just as medieval lords controlled land and labour, tech companies wield immense power over data and access to digital spaces. This consolidation of power, sustained by central banks and governments, mirrors the feudal structure of old, where a few elites control the resources that everyone else depends on.
Feudalism vs Capitalism
Capitalism emerged from the remnants of European feudalism, a system where the majority of the population lived under the dominion of a small elite. By the 12th century, most skilled workers toiled under feudal lords, receiving subsistence rather than wages, while serfs laboured for landed nobles. The stark difference between these systems lies in how surplus is extracted: feudal lords wielded power through direct force, while capitalism often cloaks exploitation in the guise of choice.
Capitalism often cloaks exploitation in the guise of choice.
Critics like Evgeny Morozov challenge the notion that tech companies are mere rent-seekers in this new landscape. He argues that these firms invest significantly in research, development, and extensive infrastructure – hallmarks of active capitalists. Rather than idly accruing wealth, big tech firms are engines of production and innovation, contradicting the image of feudal lords benefiting from monopolistic rents.
Though technofeudalism raises valid concerns about the power wielded by tech giants, equating them with feudal lords risks oversimplifying a complex capitalist reality. Modern tech firms are not just controllers; they drive innovation, embodying the very principles of capitalism – competition, growth and relentless progress. While parallels to feudalism persist in issues of control and dependency, the economic engines of today reflect a distinct, dynamic system.
“Varoufakis argues that capitalism is being replaced, not by a more progressive system, but by something more reminiscent of the past – feudalism in a digital guise.”
How does technofeudalism challenge the future of our digital economy?
The flow of data now contributes more to world GDP than the flow of physical goods. The rise of technofeudalism urges us to critically examine the influence of tech companies in our lives, especially as we adapt to an era dominated by artificial intelligence. As our daily experiences are increasingly digitised, tech giants are gaining unprecedented wealth and power by controlling vast amounts of data about us.
2025. november 15., szombat
digitális pénz jövője, a kriptovaluták helye, a központi bank szerepe, a pénzügyi ellenőrzés és a jövőbeni társadalmi-gazdasági forgatókönyvek
1. A pénz digitalizációja
Teljesen egyetértek azzal, hogy a pénz irányba tart a digitalizáció felé. A mai tranzakciók már jelentős része digitális, a készpénz aránya folyamatosan csökken, különösen a fejlett országokban. A digitális pénznek számos előnye van:
-
Átláthatóság és biztonság: minden tranzakció nyomon követhető, csökken a korrupció és a pénzmosás lehetősége.
-
Hatékony könyvelés és adózás: a metaadatokkal rendelkező pénz (pl. célzott felhasználás, költségkategóriák) lehetővé tenné a valós idejű, automatikus könyvelést és az adózás egyszerűsítését.
-
Gazdaságpolitikai eszközök: a központi bankok könnyebben szabályozhatnák a pénzmennyiséget, akár célzott ösztönzőket bevezetve (pl. helyi vásárlások támogatása).
2. Kriptovaluták vs. központi digitális pénz
Itt érdekes a felvetésed: a decentralizált kriptovaluták alapvetően a központi kontroll elkerülésére jöttek létre. A központi bank által kibocsátott digitális pénz (CBDC – Central Bank Digital Currency) ezzel szemben teljesen ellenőrzött:
-
A pénzkibocsátást és inflációt a központi bank szabályozza, ami makrogazdasági stabilitást biztosít.
-
A tranzakciók nyomon követhetők, de a megfelelő adatvédelmi szabályokkal biztosítható a magánszemélyek védelme.
Kriptovaluták inkább spekulációs vagy alternatív értéktároló szerepet töltenek be, de nem feltétlenül alkalmasak a mindennapi fizetésekre egy stabil gazdaságban.
3. Metaadatok és célzott felhasználás
Ez egy nagyon izgalmas gondolat: a pénzhez információt lehetne kapcsolni, például:
-
Költségkorlátozások: bizonyos pénzt csak élelmiszerre, oktatásra, egészségügyre lehetne elkölteni.
-
Helyi gazdaság támogatása: bizonyos pénzt csak helyi kereskedőknél lehetne felhasználni.
-
Automatizált adminisztráció: vállalatoknál, állami intézményeknél a pénz útja nyomon követhető lenne, kevesebb lenne a csalás vagy hiba.
Ez a gondolat a modern “programozható pénz” koncepciójához hasonlít, amit már több országban kísérleteznek.
4. Miért nem történt meg még?
A teória, hogy a meglévő érdekhálózatok nem akarják a teljes átláthatóságot, nem alaptalan. Valóban:
-
Fekete gazdaság és alvilág: a digitális pénz csökkentené a rejtett tranzakciók lehetőségét.
-
Politikai és gazdasági érdekcsoportok: egy átlátható, nyomkövethető pénzrendszer csökkentené bizonyos csoportok befolyását.
Ugyanakkor a technológiai akadályok is szerepet játszanak: a teljeskörű digitális pénzrendszer infrastruktúrája, adatvédelem és biztonság kérdései még fejlődőben vannak.
5. A pénz szerepe hosszú távon
Az utolsó gondolatod filozófiai: a pénz, mint közvetítő eszköz, talán hosszú távon elavulhat. Ha a társadalom bőségben él vagy a digitalizáció, automatizáció olyan szintre ér, ahol az alapvető szükségletek biztosítottak, a pénz szerepe csökkenhet, de ez inkább távoli jövő, és több társadalmi-kulturális tényezőtől függ.
2025. november 4., kedd
éghajlatváltozás
Kezdek egy apró reménysugarat látni arra, hogy talán mégis van esélye az emberiségnek túlélni az éghajlatváltozást. Pedig a klíma sem adja könnyen magát: az átlaghőmérséklet sokkal gyorsabban emelkedik, mint ahogy a korábbi modelljeink mutatták. Az 1,5 °C-os küszöböt — ötéves átlagra számolva — valószínűleg már a következő El Niño éveiben átlépjük, tehát 2027–2028 körül, nem 2035-ben, ahogy azt a párizsi egyezmény idején remélték. A permafrosztba zárt metánról pedig jobb, ha most nem is beszélünk… az már egy különösen sötét fejezet. Idén valami meglepő dolog történt.
És mégis: mintha most először tényleg megcsillanna valami remény.
Egyre inkább úgy érzem, hogy az emberi szintű mesterséges intelligencia valóban a küszöbön áll — és talán ezzel esélyünk nyílik arra, hogy kezeljük ezt a krízist. Egy dolog olvasni erről Kurzweil könyvében, és logikailag elfogadni az érveit, de egészen más érzés élőben látni, ahogy sorra omlanak össze az emberi különlegesség bástyái. Mindezt úgy, hogy a mai modellek még mindig szinte nevetségesen egyszerűek: hatalmas hash-táblák, némi folytonossági simítással a rácspontok között.
Én az emberi tudást egy hatalmas fához hasonlítom — kicsit az élet fájához.
A fát könnyű lineáris sorba rendezni, könyvekben leírni, de abból visszaépíteni a fát már sokkal nehezebb. Ez nemcsak a gépek, hanem az ember számára is kihívás: a tudásfa valószínűleg sok olyan mintázatot rejt, amit még nem ismerünk. Most viszont végre nekifogtunk digitalizálni, formalizálni ezt a fát — és nem lepne meg, ha idővel számos, ma még nehéznek tűnő feladat egyszerre könnyűvé válna.
Lehet, hogy ez naiv optimizmus, bár inkább naivitásból van bennem sok, mint optimizmusból. De az is igaz, hogy az értelem eloszlása valószínűleg gauss-görbét követ, és miközben a tudományterületek száma robbanásszerűen nőtt, a népesség ezt már nem tudta követni. Ma már nem mélyítjük tovább a fát, inkább csak új kis ágakat ragasztunk rá, és néha lenyesünk belőle egy-egy darabot.
Szóval,lehet, hogy a mesterséges intelligencia még megment minket az éghajlatváltozástól.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)