https://vimeo.com/97186687
Itt egy cikk, hogy milyen jó lesz, ha majd a robotok veszik át a legtöbb ma ismert munkakört (mert bizonyára nekünk újabb, érdekesebb állások maradnak). Ez az érvelés egyébként egy kicsit hasonlít a 2029-eshez, mert az is csak azt mondja, hogy mivel a fizikai (számítási) lehetőségek nagyjából adottak lesznek, ezért valahogy egy igazán okos mesterséges intelligencia is létre kell jöjjön addig. Hasonlóan, bár eddig csak nőtt az emberiség számossága és újabb és újabb technológiák szorították ki a régi mesterségeket (ugyebár nem sok kovács van már és hát a játékprogramozó munkakör se nagyon létezett 1970 előtt), ezért a mostani nehéz és könnyű iparra is ez a sors vár. De ahogy eddig is tudtunk újabb és újabb munkát találni az embereknek, úgy ezután is fogunk tudni. Én bízom benne, hogy igen, mert ha nem, akkor nagyjából már úgyis mindegy lesz. Persze a mostani gazdasági válságos légkör nem sok optimizmusra ad okot, de én egyébként nem jöttem ki rosszul abból, hogy ott kellett hagynom a régi munkámat és újat kellett keressek.
Egyébként arra való tekintettel, hogy melyik lesz a legnagyobb cég 2029-ben, a Google, a Microsoft, vagy az Apple, messze nem mernék jóslatokba bocsájtkozni (csak egy kicsit, szerintem a Google, de legjobban annak örülnék, ha a SpaceX lenne :)).
2018. augusztus 15., szerda
2018. június 25., hétfő
Futurism
Ray Kurzweil szerint 2029-re a számítógép olyan okos lesz, mint az ember, ha nem okosabb.Az elkövetkező 12 évben létrejön a szingularitás, vagyis 2029-re a mesterséges intelligencia eléri, vagy meg is haladhatja az emberi intelligencia szintjét - jelentette be a hét elején híres jövendőmondó, Ray Kurzweil a texasi Austinban, az SWSX konferencián. Kurzweil, aki most a Google-nél dolgozik, ezt persze szinte minden nap elmondja, 2015-ben például azt jósolta, hogy "a 2030-as évekre az emberiség hibrid fajjá alakulhat, agyunk nanobotok segítségével közvetlenül csatlakozhat majd az adatfelhőhöz, gondolkodásunk pedig részben, mi több, nagyobb részben gépi lesz". Elég ijesztően hangzik, de mivel Kurzweil eddigi jóslatainak 86 százaléka bevált, jobb félni, mint megijedni.
2018. június 21., csütörtök
csak a virtuális világot
Felnőtt egy generáció, ami nem terhelhető. Nem tudja elvinni a tetteinek súlyát, nem érzi a következményeket, mert azonnal összeroppan. Tudom, sokan azt gondolják, hogy bántó általánosítás ez, mert vannak jó fej kamaszok, igyekvő fiatalok, de ami nagyot változott az utóbbi években, az az arány.
Mindig is voltak válások, lányok, drogozó fiatalok, volt abortusz, és még ezer minden, hiszen nincs új a nap alatt, csak az arányok fordultak meg. A változás mértéke azért drasztikus, mert bár minden dolog előfordult már egy társadalom vagy egy korszak idején, nem ekkora százalékban.
Felneveltünk vagy inkább hagytunk felnőni egy életképtelen generációt. Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik.
A mai fiatalok igen nagy része nem akar tanulni, mert feleslegesnek látja. Bármiféle információra van szüksége, az okostelefonjához nyúl. Bár nem az információszerzés a fő célja a legtöbbnek. Nem akarnak dolgozni, mert a pénz sem elég motiváló erő. Ahhoz is lusták vagy életuntak, hogy vágyaik legyenek. Elfelejtettek örülni, vágyakozni valami után.
- Ennyi pénzért én nem dolgozom… - hangzik el nem egyszer. Persze, hogy nem, amíg a szülők gondosan eltartják, sajnálgatják őket, mert szegényeknek nagyon nehéz az életük a mai világban.
Sajnálják azért, mert túl sokat kell nekik teljesíteni, mert az elvárások emberfelettiek. Pedig nem azok, csak a puhány generáció, ami most kezd kibontakozni. Nem bírja el a kihívásokat.
Elvárja, hogy minden körülötte forogjon, hogy a munkahelyen, az iskolákban hozzá alkalmazkodjon mindenki. Azt várja, hogy mindenki legyen elájulva attól, hogy ő van, hogy ő esetleg dolgozna. De ezt a munkát csak ideális körülmények és ideális fizetés mellett képzeli el. Semmit nem tett le az asztalra, nem adott még hozzá a világhoz, de maga a léte az feljogosítás arra, hogy követelései legyenek. És követel is.
Alig vannak olyanok, akik ehhez nem asszisztálnak. Itt felnőttekre gondolok. Inkább működik a mamahotel, mert hát a szeretet jele az, ha kiszolgáljuk a csemeténket? Sokan erre vadul bólogatnak. A mai fiatalok kineveltek egy szolgasereget, amely igyekszik a kedvükben járni, félve attól, hogy majd egy idő után nem lesz, aki adózzon vagy nyugdíjat fizessen.
Még azt sem mondhatjuk, hogy csak a fizikai munka büdös. Minden munka az a számukra. Tulajdonképpen a legtöbben azt várják, hogy az égből hulljon rájuk a pénz. Némelyik még lehajolni is lusta lenne.
Semmiféle késztetést nem éreznek arra, hogy egyedül elboldoguljanak. Mert mi, mostani szülők ezt hagytuk. Azért, mert kíméltük őket, hiszen nincs más dolguk, csak a tanulás. Pedig biztosan nem haltak volna bele, ha felelősséggel tették volna a szennyes tartóba a ruháikat, vagy ha néhanapján elmosogattak volna. Esetleg észrevették volna, hogy a szüleik fáradtak, elkeseredettek.
Nem, nem csak a tanulás a feladatuk, hanem az is, hogy ezt a világot jobbá tegyék. Hogy törődjenek másokkal, hogy tiszteljék azt, aki értük dolgozik. De mi valami félremagyarázott szeretetből elvettük tőlük ezt a lehetőséget és nem tanítottuk meg arra, hogy mi a gyerek, a kamasz, a felnőttkorba lévő fiatal feladata. És most jajgathatunk, mert piszkosul elrontottuk.
Amikor az iskola körül dolgozó munkásoknak az elsős gyerekek minősíthetetlen dolgokat kiabálnak, amikor g…i munkásnak nevezik azt, aki szépíti a környezetüket kétkezi munkával, akkor felmérhetjük azt, hogy mi szülők, pedagógusok, felnőttek, mennyire félreneveltük őket. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy nem, nem lehetnek ilyenek a gyerekek, mert a gyerek aranyos, cuki és csillog a szeme. De ilyenek is…Egyre többen. A burok, amelyben vannak, nagyon gyorsan kipukkad. Addig hihetjük ezt, amíg a gyerek közösségbe nem kerül. Akinek óvodás, iskolás a gyereke, biztosan rengeteg hasonló „élménnyel” gazdagodik. Bár ezzel nem szeretünk szembenézni, inkább tagadjuk.
Felnőtt egy olyan generáció, ami lelkileg sem erős. Összeomlik, ha kudarc éri, nem leküzdeni akarja, hanem szenvedi. Olyan gyengék belül, hogy az ember fél kritikát mondani, mert ezek a fiatalok már nem tudnak védekezni sem. Nem akarnak küzdeni az igazukért, vagy bizonyítani, hogy igenis többre képesek.
Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy.
Félelmetes belegondolni abba, hogy hol és mikor hibáztunk. Abba is, hogy mivé lesznek ezek a fiatalok. Vajon hogyan alakul az életük, ha társadalom nem tolerálja majd egy bizonyos szint után a hozzáállásukat? Vajon tudnak-e a virtuális világ nélkül létezni úgy, hogy majdan a saját gyerekeiknek valódi szülői legyenek?
Nem vagyok túl optimista e téren. Ne legyen igazam! Tévedjek óriásit…Ezt kívánom…
Mindig is voltak válások, lányok, drogozó fiatalok, volt abortusz, és még ezer minden, hiszen nincs új a nap alatt, csak az arányok fordultak meg. A változás mértéke azért drasztikus, mert bár minden dolog előfordult már egy társadalom vagy egy korszak idején, nem ekkora százalékban.
Felneveltünk vagy inkább hagytunk felnőni egy életképtelen generációt. Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik.
A mai fiatalok igen nagy része nem akar tanulni, mert feleslegesnek látja. Bármiféle információra van szüksége, az okostelefonjához nyúl. Bár nem az információszerzés a fő célja a legtöbbnek. Nem akarnak dolgozni, mert a pénz sem elég motiváló erő. Ahhoz is lusták vagy életuntak, hogy vágyaik legyenek. Elfelejtettek örülni, vágyakozni valami után.
- Ennyi pénzért én nem dolgozom… - hangzik el nem egyszer. Persze, hogy nem, amíg a szülők gondosan eltartják, sajnálgatják őket, mert szegényeknek nagyon nehéz az életük a mai világban.
Sajnálják azért, mert túl sokat kell nekik teljesíteni, mert az elvárások emberfelettiek. Pedig nem azok, csak a puhány generáció, ami most kezd kibontakozni. Nem bírja el a kihívásokat.
Elvárja, hogy minden körülötte forogjon, hogy a munkahelyen, az iskolákban hozzá alkalmazkodjon mindenki. Azt várja, hogy mindenki legyen elájulva attól, hogy ő van, hogy ő esetleg dolgozna. De ezt a munkát csak ideális körülmények és ideális fizetés mellett képzeli el. Semmit nem tett le az asztalra, nem adott még hozzá a világhoz, de maga a léte az feljogosítás arra, hogy követelései legyenek. És követel is.
Alig vannak olyanok, akik ehhez nem asszisztálnak. Itt felnőttekre gondolok. Inkább működik a mamahotel, mert hát a szeretet jele az, ha kiszolgáljuk a csemeténket? Sokan erre vadul bólogatnak. A mai fiatalok kineveltek egy szolgasereget, amely igyekszik a kedvükben járni, félve attól, hogy majd egy idő után nem lesz, aki adózzon vagy nyugdíjat fizessen.
Még azt sem mondhatjuk, hogy csak a fizikai munka büdös. Minden munka az a számukra. Tulajdonképpen a legtöbben azt várják, hogy az égből hulljon rájuk a pénz. Némelyik még lehajolni is lusta lenne.
Semmiféle késztetést nem éreznek arra, hogy egyedül elboldoguljanak. Mert mi, mostani szülők ezt hagytuk. Azért, mert kíméltük őket, hiszen nincs más dolguk, csak a tanulás. Pedig biztosan nem haltak volna bele, ha felelősséggel tették volna a szennyes tartóba a ruháikat, vagy ha néhanapján elmosogattak volna. Esetleg észrevették volna, hogy a szüleik fáradtak, elkeseredettek.
Nem, nem csak a tanulás a feladatuk, hanem az is, hogy ezt a világot jobbá tegyék. Hogy törődjenek másokkal, hogy tiszteljék azt, aki értük dolgozik. De mi valami félremagyarázott szeretetből elvettük tőlük ezt a lehetőséget és nem tanítottuk meg arra, hogy mi a gyerek, a kamasz, a felnőttkorba lévő fiatal feladata. És most jajgathatunk, mert piszkosul elrontottuk.
Amikor az iskola körül dolgozó munkásoknak az elsős gyerekek minősíthetetlen dolgokat kiabálnak, amikor g…i munkásnak nevezik azt, aki szépíti a környezetüket kétkezi munkával, akkor felmérhetjük azt, hogy mi szülők, pedagógusok, felnőttek, mennyire félreneveltük őket. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy nem, nem lehetnek ilyenek a gyerekek, mert a gyerek aranyos, cuki és csillog a szeme. De ilyenek is…Egyre többen. A burok, amelyben vannak, nagyon gyorsan kipukkad. Addig hihetjük ezt, amíg a gyerek közösségbe nem kerül. Akinek óvodás, iskolás a gyereke, biztosan rengeteg hasonló „élménnyel” gazdagodik. Bár ezzel nem szeretünk szembenézni, inkább tagadjuk.
Felnőtt egy olyan generáció, ami lelkileg sem erős. Összeomlik, ha kudarc éri, nem leküzdeni akarja, hanem szenvedi. Olyan gyengék belül, hogy az ember fél kritikát mondani, mert ezek a fiatalok már nem tudnak védekezni sem. Nem akarnak küzdeni az igazukért, vagy bizonyítani, hogy igenis többre képesek.
Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy.
Félelmetes belegondolni abba, hogy hol és mikor hibáztunk. Abba is, hogy mivé lesznek ezek a fiatalok. Vajon hogyan alakul az életük, ha társadalom nem tolerálja majd egy bizonyos szint után a hozzáállásukat? Vajon tudnak-e a virtuális világ nélkül létezni úgy, hogy majdan a saját gyerekeiknek valódi szülői legyenek?
Nem vagyok túl optimista e téren. Ne legyen igazam! Tévedjek óriásit…Ezt kívánom…
2018. június 13., szerda
Interplanetary Internet will enable to travel into space 2029
Emberi szintű mesterséges intelligencia létrejötte 2029
2018. május 19., szombat
médiasztár robot
Nehéz kérdés, hogy mit fogunk a jövőben csinálni mi emberek, ha a robotok és a mesterséges intelligencia minden most létező munkát el fog tudni helyettünk végezni és mindezt olcsóbban és megbízhatóbban fogja végezni.Mostanában leginkább ez a kérdés foglalkoztat, sok lehetséges választ olvastam, gondoltam leírom azt amelyet most a leginkább szeretek, persze lehet, hogy más nem tartja valószínűnek, vagy érdekesnek, vagy megvalósíthatónak. Lehet, hogy ez a más egy jövőbeli én leszek, mindenesetre ha változik a véleményem, akkor majd megpróbálom azt is leírni.
A külvilág: minden ma ismert munkát robotok fognak elvégezni, sokkal jobban, megbízhatóbban és olcsóbban mint ahogy mi most elvégezzük. A gazdasági rendszer nem fog alapvetően megváltozni, talán tovább sarkúl, lesz néhány (száz/ezer/tízezer) hipergazdag és lesznek a többiek, akik csak simán eléldegélnek. Lesz valamilyen formájú garantált minimális jövedelem, ami nagyjából elég lesz a létfenntartáshoz. A gazdagok gyakorlatilag örökké élhetnek majd, mindenféle technológiai megoldásoknak köszönhetően, valószínűleg egy idő után már a "saját" testükben is. A nem gazdagok valószínűleg ingyen vállalhatnak két gyermeket, akiknek szintén lesz garantált minimális jövedelme, de utána valószínűleg nagyon sokba fog kerülni egy újabb gyerek, valószínűleg adó formájában jelenik meg ez a korlátozás. Az emberek 99%-ban megfigyelt életet fognak élni, talán az otthonukban nem lesznek kamerák, de a lakás hő, CO2 és mindenféle egyéb anyag leadásából jó biztonsággal lehet majd következtetni arra, hogy éppen mi történik bent. Ez segíteni fog abban, hogy eltűnjön az erőszak, a betegségek és a túlfogyasztás, meg talán az igaz szerelem is. Az embereknek két lehetősége lesz munkára, a VR-ben, vagy tudományos/technikai feladatokon dolgozhatnak komoly mesterséges intelligencia/robotikai segítséggel, mert azért a csillagokat is meg kell még hódítani.
A belvilág: lesz valamilyen óriási centralizált virtuális valóság, ahol mindenki maga lehet és még néhány kreditet is kaphat majd érte. Ez lesz a munkahely és a szórakozás/művészeti alkotás közös tere. Munkahely azért lesz, mert lesznek történelmi szimulációk, amelyekbe statiszták kellenek majd és ezek a statiszták a megfelelő történelmi koroknak megfelelő "munkát" fognak végezni és persze szükség lesz arra, hogy minél élethűbben. Szóval kell majd kovács, meg tímár, meg kerekes, meg kocsis, meg katona, meg taxisofőr, meg kamera asszisztens, meg minden egyéb is, amit most az emberek végeznek. Minél régebbi kort játszanak el a virtuális világban, annál nehezebb lesz az eredmények megjóslása és ezért annál több igazi ember kell majd hozzá. Persze az emberek pénzbe kerülnek, ezért csak a hipergazdagok engedhetik meg majd maguknak, hogy mondjuk Cézárt vagy Kleopátrát játsszák el, mert ha felborítják a történelmi tényeket, akkor sok szimulációba és emberbe kerül majd az, hogy végigjátszuk a teljes történelmet es megtudjuk, hogy "mi lett volna, ha". A nem gazdagok majd egyszerű katonákat játszhatnak, vagy mondjuk szkriptest a Casablanca forgatásán, de ez is valószínűleg akkora élmény lesz, hogy megéri időt áldozni rá. Vagy ha valaki csak el akarja játszani valamelyik tirannust, de nincs pénze statisztákat fogadni, vagy elég szimulációs időt venni a hiperszámítógépen ami ezt futtatni fogja, akkor vergődhet a szerepben amíg kedve tartja, az adott napon úgyis jön a golyó. Persze egyeseknek így is megéri majd. Aki meg fényképezni akarja a mongol hordát, vagy festő leckéket venni Picassotól, azok is megtalálhatják a kedvükre valót a virtuális világban. Természetesen az egész egy óriási visszacsatolt rendszer lesz, minden emberi interakció tökéletesíti majd a virtuális interakciókat, ugyanazokat az eseményeket többször el lehet majd játszani, egyre olcsóbban és olcsóbban, de azért a fizika határai megszabják, hogy mennyit is leszünk képesek szimulálni a világtörténelemből és mennyire részletesen tehetjük meg majd azt.
Reméljük azért lesznek olyanok, akik a csillagok meghódítására szánják idejük nagy részét, de ha nem, akkor ez a megoldása a Fermi paradoxonnak.
Lehet persze, hogy mindez nem így lesz, most ez a legjobb ötletem, ami nem túl optimista és nem is túl pesszimista, most inkább ez utóbbira lehetne számítani, bár ki tudja.
A külvilág: minden ma ismert munkát robotok fognak elvégezni, sokkal jobban, megbízhatóbban és olcsóbban mint ahogy mi most elvégezzük. A gazdasági rendszer nem fog alapvetően megváltozni, talán tovább sarkúl, lesz néhány (száz/ezer/tízezer) hipergazdag és lesznek a többiek, akik csak simán eléldegélnek. Lesz valamilyen formájú garantált minimális jövedelem, ami nagyjából elég lesz a létfenntartáshoz. A gazdagok gyakorlatilag örökké élhetnek majd, mindenféle technológiai megoldásoknak köszönhetően, valószínűleg egy idő után már a "saját" testükben is. A nem gazdagok valószínűleg ingyen vállalhatnak két gyermeket, akiknek szintén lesz garantált minimális jövedelme, de utána valószínűleg nagyon sokba fog kerülni egy újabb gyerek, valószínűleg adó formájában jelenik meg ez a korlátozás. Az emberek 99%-ban megfigyelt életet fognak élni, talán az otthonukban nem lesznek kamerák, de a lakás hő, CO2 és mindenféle egyéb anyag leadásából jó biztonsággal lehet majd következtetni arra, hogy éppen mi történik bent. Ez segíteni fog abban, hogy eltűnjön az erőszak, a betegségek és a túlfogyasztás, meg talán az igaz szerelem is. Az embereknek két lehetősége lesz munkára, a VR-ben, vagy tudományos/technikai feladatokon dolgozhatnak komoly mesterséges intelligencia/robotikai segítséggel, mert azért a csillagokat is meg kell még hódítani.
A belvilág: lesz valamilyen óriási centralizált virtuális valóság, ahol mindenki maga lehet és még néhány kreditet is kaphat majd érte. Ez lesz a munkahely és a szórakozás/művészeti alkotás közös tere. Munkahely azért lesz, mert lesznek történelmi szimulációk, amelyekbe statiszták kellenek majd és ezek a statiszták a megfelelő történelmi koroknak megfelelő "munkát" fognak végezni és persze szükség lesz arra, hogy minél élethűbben. Szóval kell majd kovács, meg tímár, meg kerekes, meg kocsis, meg katona, meg taxisofőr, meg kamera asszisztens, meg minden egyéb is, amit most az emberek végeznek. Minél régebbi kort játszanak el a virtuális világban, annál nehezebb lesz az eredmények megjóslása és ezért annál több igazi ember kell majd hozzá. Persze az emberek pénzbe kerülnek, ezért csak a hipergazdagok engedhetik meg majd maguknak, hogy mondjuk Cézárt vagy Kleopátrát játsszák el, mert ha felborítják a történelmi tényeket, akkor sok szimulációba és emberbe kerül majd az, hogy végigjátszuk a teljes történelmet es megtudjuk, hogy "mi lett volna, ha". A nem gazdagok majd egyszerű katonákat játszhatnak, vagy mondjuk szkriptest a Casablanca forgatásán, de ez is valószínűleg akkora élmény lesz, hogy megéri időt áldozni rá. Vagy ha valaki csak el akarja játszani valamelyik tirannust, de nincs pénze statisztákat fogadni, vagy elég szimulációs időt venni a hiperszámítógépen ami ezt futtatni fogja, akkor vergődhet a szerepben amíg kedve tartja, az adott napon úgyis jön a golyó. Persze egyeseknek így is megéri majd. Aki meg fényképezni akarja a mongol hordát, vagy festő leckéket venni Picassotól, azok is megtalálhatják a kedvükre valót a virtuális világban. Természetesen az egész egy óriási visszacsatolt rendszer lesz, minden emberi interakció tökéletesíti majd a virtuális interakciókat, ugyanazokat az eseményeket többször el lehet majd játszani, egyre olcsóbban és olcsóbban, de azért a fizika határai megszabják, hogy mennyit is leszünk képesek szimulálni a világtörténelemből és mennyire részletesen tehetjük meg majd azt.
Reméljük azért lesznek olyanok, akik a csillagok meghódítására szánják idejük nagy részét, de ha nem, akkor ez a megoldása a Fermi paradoxonnak.
Lehet persze, hogy mindez nem így lesz, most ez a legjobb ötletem, ami nem túl optimista és nem is túl pesszimista, most inkább ez utóbbira lehetne számítani, bár ki tudja.
2018. május 9., szerda
2018. május 5., szombat
Sophia Romaniaban 2018 majus 11
Robotul Sophia, primul care a primit cetatenia unui stat, vine la Bucuresti pe 11 mai 2018, la conferinta de afaceri Brand Minds, care se va desfasura la Sala Palatului.Sofia a fost creata in Hong Kong de compania Hanson Robotics in contextul in care Bill Gates, Stephen Hawking sau Elon Musk si-au exprimat public temerile ca robotii inzestrati cu inteligenta artificiala ar putea aduce sfarsitul civilizatiei umane
Computers will have human level intelligence
Kurzweil said, “The year 2029 is the consistent date I’ve predicted, when an artificial intelligence will pass a valid Turing test — achieving human levels of intelligence.
2018. április 24., kedd
2030-ig AI szuperhatalom
Aa elmélet azt mondja, hogy nem lehet valamilyen fogalmat ellenpéldák nélkül megtanulni, szóval a rendszert támogató elemeket sem lehet betanulni rendszerellenes elemek nélkül. Arra is akarják majd használni a fejlesztett rendszert, hogy a rendszerellenes elemeket kiszűrjék Honnan fognak kellő mennyiségű adatot begyűjteni a rendszerellenességről. Mi lesz, ha valakiket odatesznek, hogy ilyeneket gyártsanak, tudnak majd igazi adatokat gyártani, vagy csak gyengéket, amelyek nem segítenek az igazi elemek megtalálásában? Mi lesz, ha igazi adatokat tudnak gyártani. Mi lesz, ha valaki talál egy biztonsági rést .Érdekes lesz, az biztos. Reméljük lesz belőle film is, gondolom, arra is akarják majd használni a fejlesztett rendszert, hogy a rendszerellenes elemeket kiszűrjék.
2018. április 19., csütörtök
Creation of human level artificial intelligence by 2029
Kurzweil szerint 2029-re a legtöbb ember kibernetikus implantátumokkal terjeszti majd ki a saját testét, a technológiát visszautasítókat pedig alacsonyabb rendű, a gazdasághoz kevésbé produktív módon hozzájáruló emberi osztályként kezelik majd.Egyre kevésbé leszünk biológiai lények. Olyannyira, hogy a nem-biológiai részünk dominál majd és a biológiai részünk nem is lesz olyan fontos. A gépi részünk olyan erős lesz, hogy teljes mértékben képes lesz megérteni és modellezni a biológiai részünket. Így, ha a biológiai részünk megszűnik, nem fogjuk érezni a különbséget,képes lehet olyan mesterséges intelligenciák létrehozására, amelyeket nem lehet majd megkülönböztetni a valódi emberektől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)