szuperhatalom

A kínaiak bejelentették, hogy 2030-ig szeretnének AI szuperhatalommá válni. Természetesen sok-sok pénzt fognak a dologba fektetni, hogy nagyobb eséllyel legyen is a dologból valami több, mint puszta ígérgetés. Ezért került be ez a hír a milliárd dollár rovatba, ugyanis bizonyára sok milliárdot kell majd befektetni, de persze tervek is vannak, hogy mennyi milliárdot fog majd hozzáadni a GDP-hez a befektetés. Hát sokat.A másik ok, amiért érdekes ez annyira, hogy blogot írjak róla, hogy alapvetően azért tartom valószínűnek az emberi szintű mesterséges intelligencia rövid időn belüli létrejöttét, mert ilyen nagy játékosokat is látok beszállni a ringbe. Bizonyára még sok ország fogja bejelenteni ilyen irányú törekvéseit a következőkben, vagy lehet, hogy nem fogják bejelenteni, vagy nem egészen általános emberi szintű mesterséges intelligenciára fognak majd vágyni, hanem mondjuk szuper-emberi szintű vadászrepülő vezető és koordináló képességeket fognak fejleszteni, a lényeg az, hogy a mesterséges intelligencia az új űrverseny és ebben sokkal kisebb a belépési költség. Néhány szuperszámítógép kell, meg néhány kamera és mikrofon forgalmas terekre, meg cicák megfigyelésére és ha nagyon elfáradt a számítógép a tanulásban, megjósolhatja a holnapi időjárást lazításként.
A harmadik ok az, hogy milyen vicces, hogy nyugaton azon rugózunk, hogy mi lesz, ha a mesterséges intelligencia öntudatra ébred és úgy gondolja, ki kéne nyírni minket. Kínában ennél sokkal kevésbé filozófikus a kérdés ami miatt (is) igent mondtak a kutatásra: mi lesz, ha másfél milliárd ember öntudatra ébred...A negyedik ok pedig az, hogy gondolom, arra is akarják majd használni a fejlesztett rendszert, hogy a rendszerellenes elemeket kiszűrjék. De az elmélet azt mondja, hogy nem lehet valamilyen fogalmat ellenpéldák nélkül megtanulni, szóval a rendszert támogató elemeket sem lehet betanulni rendszerellenes elemek nélkül. Honnan fognak kellő mennyiségű adatot begyűjteni a rendszerellenességről. Mi lesz, ha valakiket odatesznek, hogy ilyeneket gyártsanak, tudnak majd igazi adatokat gyártani, vagy csak gyengéket, amelyek nem segítenek az igazi elemek megtalálásában? Mi lesz, ha igazi adatokat tudnak gyártani, a munka végén a börtön fogja őket várni? Mi lesz, ha valaki talál egy biztonsági rést és az egészet a főkonstruktőr szájába adja? Érdekes macska-egér játék lesz, az biztos. Reméljük lesz belőle film is.

SapFix ugyan még csak kezdetleges állapotban van

A Facebook csütörtökön egy olyan új fejlesztőeszközt jelentett be, ami a programozókat az egyik legidegőrlőbb feladatuktól szabadítja meg - vagy legalábbis drasztikusan csökkenti az időt, amit arra kénytelenek fecsérelni. A közösségi oldal ugyanis SapFix néven egy olyan mesterséges intelligenciát mutatott be, ami automatikusan képes felismerni és kijavítani a programokban megbújó bugokat.

Az eszköz első körben a hibák felderítése érdekében alapos tesztelésnek veti alá a szoftvert (tipikusan a Facebook egy másik eszköze, a Sapienz segítségével), majd megnézi, hogy ennek során tapasztal -e hibákat. Ha igen, akkor az Infer statikus elemző eszköz segítségével megpróbálja megállapítani, hogy a kód pontosan mely része okozza a hibás működést, majd stratégiákat dolgoz ki a probléma eliminálására.Ha például a SapFix úgy látja, hogy ezekeken a kódokon a közelmúltban új változtatásokat hajtottak végre (commit-ok érkeztek hozzájuk a verziókezelőben), akkor nemes egyszerűséggel megpróbálja visszavonni azokat, majd megnézi, hogy ez tényleg megszünteti -e a problémát. Ha ez az út nem járható, akkor az eszköz más potenciális megoldási utakat is fontolóra vesz.Így például megpróbál hasonlóságot találni korábban már - humán fejlesztők által - javított bugok és az aktuális hibák között, majd ha talál ilyent, az akkor alkalmazott megoldást megpróbálja alkalmazni az aktuális helyzetre is. Végül pedig ha ez sem jár eredménnyel, a SapFix a kód véletlenszerű mutálásával próbál meg egy javítást kidolgozni az abban tapasztalt működése hibára, aminek során apró változtatásokat végez el a szintaxisfa elemein, majd ellenőrzi azoknak a bugra gyakorolt hatását.Az eszköz a potenciális javításokat alapos tesztelésnek veti alá, ami során megvizsgálja, hogy azok tényleg megoldják -e a problémát, illetve nem keletkeztetnek -e mellette újabbakat. Ha a fix minden kritériumnak megfelel, automatikusan egy foltot készít belőle, amit aztán jóváhagyásra elküld egy valódi hús-vér fejlesztőnek. Utóbbinak ezután már nincs más dolga, mint ellenőrizni a foltot és működését, és ha ő is rendben találja, rögzíteni azt a verziókezelőn keresztül a kódbázisba. Facebook szerint a SapFix ugyan még csak kezdetleges állapotban van, de már így is jó ideje használják a közösségi oldal mobilos alkalmazásának fejlesztésében, ahol eredményeit világszerte felhasználók milliói élvezhetik. A cég azt tervezi, hogy az eszközt idővel megosztja majd más fejlesztőkkel is - de, hogy erre mikor tervez sort keríteni, egyelőre nem lehet tudni.Itt ebben a cikkben a  megmondja, hogy nem is lesz szingularitás, vagy ha lesz is, akkor sem lesz olyan jó, merthogy ami most van, az is szingularitásnak tekinthető mondjuk száz évvel ezelőtthöz képest, mégsem minden szép és jó és a penicilin sem oldott meg semmit, mert már a bacik kicselezik. Namost. Egy, ettől még szingularitás lesz, akarjuk vagy nem, elérjük az emberi szintű mesterséges intelligenciát. Kettő, azért a sok probléma között is nagyon jól élünk, én például sokkal szívesebben élek most, mint száz éve és azt hiszem, tíz éjszakából nyolcsszor, ha felköltenének, azt mondanám, hogy szívesebben élnék száz év múlva, mint most. Három, a baciknak van pár száz millió év előnyük ami az adaptabilitási technikáikat illeti, de azt hiszem, egy jó kis exponenciális fejlődéssel be tudjuk őket előzni és igenis megoldható, hogy soha senki ne legyen beteg többet, vagy legalábbis időnként lementse magát és baleset esetén újraalkossa (talán egyszer embereket is ugyanolyan precízióval készíthetünk terv szerint, mint most autókat). Négy, igen, tényleg más lesz, mint most elképzeljük, de mindenképpen jobb lesz (már ha nem jön az atomháború, de arról nem a m.i. tehet). Öt, igen, az űrkutatást nem oldja meg egyből a szingularitás, ahhoz még jó sok kólának le kell folynia a Dunán, ettől függetlenül, nincs más esélyünk, mint egyre intelligensebb szondákat építeni. Hat, nem, a nyúgdijkérdést nem tudjuk könnyen megoldani, ha senki nem hal meg, hanem nyugdíjas lesz, de azt már most sem tudjuk megoldani, hadd aggódjunk emiatt majd akkor.

logikának az eszközeivel

"Édesapám magának a logikának az eszközeivel mutatta meg - apám tétele, 1931 -, hogy egyetlen adott rendszerben sem lehet a rendszeren belül megfogalmazható összes igazságot levezetni. Anyám hümmögött, egy-kettőt azért le lehetne. Édesapám őrjöngött, miről beszélsz?!, a tiszta ésszerűség, üvöltötte, nemcsak hogy nem egyértelműen definiált, de nem is lehet az. Nagyot fújt. Ha te megmondod, mit értesz ésszerűségen, akkor én tudok olyan játékot mondani, amelyben ez az ésszerűség jégre visz minket. Értesz? Anyám alig láthatóan vállat vont. Vagyis ha ésszerűen játszunk, akkor mindnyájan veszítünk, te is, én is, holott ha egy másfajta racionalitás szerint játszanánk, akkor mindnyájan nyerhetnénk, te is, én is. Ez a te bajod, bólogatott édesanyám, azt hiszed, az élet játék. Apám gőgösen megemelkedett. Az. Játék. Legjobb esetben. Azután lehajtotta a fejét, de megértem, hogy ez komoly megrázkódtatást okoz neked, szívem. Néhány évtizednek minden bizonnyal el kell telnie ahhoz, hogy emelt fővel vállalhasd az elvi korlátaidat. Édesanyám elvörösödött, nahát, Matikám, a pofátlanságnak is van határa!"

Esterházy Péter, Harmonia Caelestis, 2001, pp. 191-192

Jó döntés volt, hogy tavaly feladtam az AI hírek összegzését, mert sokkal több volt, mint amennyire igazán szükség volt és a végén már ilyen mesébe illő történetek születtek a kis királyfiról aki legyőzi a sárkányt.

Idén valószínűleg méginkább megszalad a ló a népekkel, szóval kénytelen vagyok valami ritkább témát választani, meg is találtam (azt hiszem, de inkább remélem). Szóval arról fogok írni, ha valamilyen cég (vagy esetleg nagyobb szervezet, mondjuk egy állam, de erre még nem volt példa) bejelenti, hogy egy milliárd dollárt akar befektetni AI kutatásba, esetleg valamilyen szorosan kapcsolódó dologba. Szóval a kimondottan orvosi, vagy nanotechnológiai vagy csillagászati dolgokat nem fogom ide számítani, de azt mondjuk igen, hogy Obama 4 milliárdot akar költeni az önjáró autók bevezetésének gyorsítására (bár ennek nagy része inkább a szükséges aktatologatásra fog elmenni, ha jól értettem).

Megpróbálok általában Youtube linket tenni (mert azok elég konstasak maradtak az utóbbi időben), ha más nincs, valami egyebet linkelek.

Szóval, Musk és társai 1 milliárdot költenek a következő pár évben az Open AI létrehozására, aminek az a célja, hogy mindenkinek hasznos AI-t gyártson.

A Toyota is 1 milliárdot költ a következő 5 évben, hogy önjáró autót fejlesszen.

Az Alibaba és az Nvidia is együtt 1 millárdot költenek AI és felhő fejlesztésre.

Neil deGrasse Tyson: Terítéken a világegyetem – Asztrofizika

Mindannyiunknak volt olyan időszaka, amikor folyton dokumentumfilmeket néztünk. Aztán egy-két téma felkeltette az érdeklődésünket és igyekeztünk ezekre összpontosítani, és az ezzel foglalkozó műsorokat, könyveket keresni. Amikor pedig jobban beleástuk magunkat a témába, rájöttünk, hogy mennyire hiányosak is ezek a dokumentumfilmek (tisztelet a kivételnek). Ráadásul, ahol lehetett, a készítők a saját szemszögükből mutatták be a témát, ami pl. egy történelmi dokumentumfilmnél igencsak hiányos és egyoldalú közlést jelentett. Kicsit más a helyzet a tudományos műsorokkal, hiszen mint tudjuk, a “fizika mindenkivel igazságos”. (persze, van akivel igazságosabb…)

Sci-fi ami nekem tetszik

És akkor elmondom, hogy mi az a fajta sci-fi ami nekem tetszik. A sci-fi különleges műfaj számomra, az egyetlen műfaj, amellyel szemben elvárásaim vannak. Ha sejtem, hogy egy film nem fog tetszeni, akkor inkább nem megyek el rá, mespórolom magamnak a vesződséget, hogy utána ne le kelljen a film, a rendező, az egész rendszer. A Passengersről nem igazán hallottam, illetve láttam egy videót a Wireden, aminek semmi köze a filmhez és azt olvastam róla a Wikipédián, hogy a kritikusok (hivatalosak és nem hivatalosak egyszerre) lehúzták, ami egy elég jó jel, ugyanis a kritikusok szerint a SW7 egy jó film.Szóval kicsit féltem, hogy rossz lesz, de azért annyira nem volt rossz és nem kell magamnak mondjam, hogy inkább néztem volna egy norvégot ahogy a Tesla Model X-ével dolgokat visz Oszlóból Bergenbe.Szóval az van, hogy valami extra azért kell legyen egy sci-fi-ben és nem látványbeli extra. Sajnos az a vonat már elment, nem hat meg, bármennyire is szeretném, ha buta a film, a látvány nem segít, 3D-ben sem, moziban sem. Ezért nem mentem el a Rogue One-t megnézni és nem is fogok egyetlen Star Wars-t sem az aktuális trilógiából és a mellékszálakból sem. A 7-es betette az ajtót. Ezért nem nézem meg a Captain America: Civil Wars 1-et az HBO-n sem, mert semmi nincs ezekben a filmekben ami egy kicsit is érdekelne.Innentől kicsit szpojleres lesz amit írok, csak gondoltam szólok.Nem kell valami sok, egy régi jó téma felelevenítése, néhány jó gondolat már elég. Ebben a filmben nincs sokkal több, ritka az ilyen űrutazós sci-fi ma már, amely teljes egészében egy űrhajón játszódik. A téma ismert, felkelnek egyesek, akiknek nem kéne felkelni és mihez kezdenek. És ez, hogy mihez kezdenek, elég jól működött ebben a filmben, a karakterek teljesen a mai világképpel rendelkeztek (talán ebben a legnehezebb mondani valamit, talán a Dune volt az egyetlen könyv/film ami számomra hihetően tovább gondolta az emberi pszichét és még abban is az erőszak és a szerelem voltak a domináns témák). Szóval nekünk szól ez a film, meg arról, hogy a tökéletes világ sem elég egy társ nélkül, hogy némely helyzetekben össze vagyunk zárva valakivel, akivel lehet, hogy nem szeretnénk összezárva lenni, de az ember társasabb lény, mint amennyire magányos és igazán csak az ad értelmet az életünknek, ha másokért teszünk valamit. Nem új gondolatok ezek, de ahogy beleszőtték őket a film miliőjébe, nekem bejött. És ezért nem tudok haragudni arra, hogy mindkét karakternek volt olyan helyzete, ahol meg kellett volna halnia, ha a forgatókönyvíró nem segíti egy kicsit ki, hogy ne érjen véget a film két perccel később. De ezek nem olyan sorsfordító helyzetek voltak, amelyeket ne lehetett volna megoldani egy kis extra technikával, illetve akár nem is kellett volna belemenni, mert simán hihető lett volna, hogy nem találkoznak ilyen problémával. És az sem zavart, hogy a világkőpemmel teljesen ellentétes jövőt vázol fel a film, szerintem emberfeletti intelligencia sokkal hamarabb lesz mint hogy a csillagközi utazásba érdemes legyen belevágni. Sokkal kevesebb energia kell hozzá, az biztos. Márpedig ha van emberfeletti intelligencia, a legtöbb felvetett probléma a filmben nem áll meg, csak jön egy robot és megoldja őket. De teljes mértékben el tudom fogadni, hogy érdekes az emberfeletti intelligencia nélküli csillagközi utazáson esetlegesen felmerülő problémákat vizsgálni. És azért volt mindenféle és néhány egészen mélyen ki is volt bontva és ha az ember el akar gondolkodni, hogy minek a nagyobb az esélye egy csillagközi utazáson: az utasok lázadásának és a személyzet elbarikádozással való túlélésének, vagy annak, hogy meghibásodik egy fagyasztó láda, akkor lehet ezen gondolkodni.
Szóval engem nem zavarnak a problémák a filmben, mert értem, hogy nem hard sci-fi akar ez lenni, a szereplők sem igazán úgy lettek válogatva, de azért tisztességes munka volt a sci-fi részbe fektetve. Az egy kicsit kár, hogy a szereplőkön látszik, hogy nem igazán érzik a szerepüket, megpróbálták kihozni a legjobbat, de hát néhol nem megy, de ez nem baj, tisztességes munka, meg aztán mostanában nem is várják el az embertől, hogy egy ilyen komplex problémát le tudjon kezelni.
Igazából amikor kigondoltam, hogy ilyen hosszan fogok írni erről a filmről, többet ekéztem a SW-t, de most nincs ehhez több kedvem, jöjjön inkább a lista azokkal a filmekkel, amiket idén meg szeretnék nézni moziban, szóval valószínűleg írni is fogok róluk a blogban.
Sorrend nélkül, a film címe (már amennyit leírok belőle) az előzetesre link:
Valerian Luc Bessontól, mert ugye az Ötödik elem nagyon bejött
Trainspotting 2, mert  az elsőt még anno otthon láttam a moziban és azt hiszem az első olyan film volt, ami után úgy jöttem ki a moziból, mintha  a Holdról tértem volna vissza
Life, ennek most láttam az előzetesét a moziban, úgy tűnik, a Gravity sikerének a gyümölcse ez a film, de amíg nem készül évi tíz film, ami a naprendszer egyik bolygója körül tudományos célú űrállomáson játszódik, mindegyiket megnézem, még ha Vin Dieselt is teszik meg a kerginési pályák kiszámításának szakértőévé
Dunkirk, mert a második világháborús filmek is speciális helyen vannak, de mást jelent számomra, ha nagyon elmennek egy fele (és remélem Nolan megpróbálja jóvá tenni az Interstellart)
Alien: Covenant, mert Alien és nincs mit tenni, meg kell nézni, még ha rossz is lesz. A Prometheus is egyébként az a kategória, ami vonal felett van, de csak nagyon kicsivel.
GITS, kevés film (anime) volt akkora hatással rám, mint a GITS. Bár én szeretem ScarJo-t, jobb szeretném ezt a filmet egy keleti színésznővel, lehetőleg egy ismeretlennel, az egyik fontos kérdés ugyanis számomra az a GITS-ben, hogy ki is vagy valójában és ScarJo már túl sok mindenki volt a filmvásznon
Blade Runner 2, mert... ki sem tudom fejezni.
Nemsokára meg reméljük az időjárás is úgy akarja és újabb SpaceX rakétát láthatunk, ahogy a magasba emelkedik.

tanuló MI-vel

Valamikor 5-6 év múlva már ott fog tartani a mesterséges intelligencia, hogy abból fog tanulni, ahogy a különböző emberek kommentálják a játékokat amiket játszanak és felöltik ezt a youtube-ra, vagy akár élőben teszik. Ez ugye az utóbbi években nőtte ki magát, de mára már megkerülhetetlen jelenség, az egyetlen romániai youtube csatorna amit követek is nekilátott a műfajnak és persze elég vicces. Ha jobban belegondolunk, tökéletes információforrás. Rengeteg ember csinálja, a játékok azért még elég limitáltak a valós élethez viszonyítva, a grafika is némileg korlátolt még, a feladatok általában lineárisan teljesíthetőek (vagy legalábbis a struktúrájuk diszkrét, meg ha végtelen változatban is lehet őket megjeleníteni). Még idegen nyelveket is lehet majd tanulni vele, mert lassan már minden országban elég nagy lesz az ezzel foglalkozó youtuberek száma. Továbbá rengeteg féle játék van, eléggé általánossá kell tenni a rendszert, hogy esélye legyen mindenhez érteni. Ja és megállíthatatlanul növekedik az tartalom mennyisége, az az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a Google a kapu örzője és nem valószínű, hogy könnyen beengedné a kutatókat a mézeskalács házikóba. Bár elég nagy a verseny ezen a téren is, hátha valaki ebből próbál majd előnyt kovácsolni, mondjuk lehet majd kérni automatikus kommentárt is, a legtöbb embernek nehéz egyszerre értelmes/vicces dolgokat mondani és játszani. Mondjuk a legtöbb embernek nehéz értelmes/vicces dolgokat mondani amúgy is.Persze utána arra gondoltam, hogy honnan lesz ehhez számítási kapacitás 5-6 év múlva, ez már tényleg csak a legnagyobb MI játékosok kiváltsága lesz. Sajnos az Intel tényleg behúzta a kéziféket az utóbbi 5-10 évben ami az általános célú processzoraikat illeti. De mostanában a deep learninggel hálistennek megint beindult Moore törvénye, a gpuk nagyon mennek és persze végre már direkt ehhez fejlesztenek processzorokat, ott van ugye a TPU és már az Apple legújabb processzoraiban is van egy fél teraflop muladd. Erre meg pont mostanában jelent be az Intel egy új MI célú processzort, ráadásul spiking network alapút, ami ugye nagyon érdekes irány és szerintem is szükség lesz rá, a végső megoldás valamilyen spiking és konvolúció keverék architektúra lesz, szerintem. Szóval akkor nem kell félni, lesz 5-6 év múlva elegendő kapacitás GTA VI videókat nézetni a tanuló MI-vel.Az is érdekes kérdés, hogy miért húzta be a kéziféket az Intel. Valószínűleg azért, mert így is alig használjuk ki a processzoraikat. Talán nincs elég jó programozó, talán nem jók a programozási nyelvek a mai modern architektúrákhoz, talán a projekt vezetők nem értik hogy kell egy ilyen projektet vezetni. Egyszer talán meg lesz a válasz rá, valószínűleg, ha már szimulálni fogjuk a mai programozó társadalmat...

virtuális gyerek

https://vimeo.com/97186687

Itt egy cikk, hogy milyen jó lesz, ha majd a robotok veszik át a legtöbb ma ismert munkakört (mert bizonyára nekünk újabb, érdekesebb állások maradnak). Ez az érvelés egyébként egy kicsit hasonlít a 2029-eshez, mert az is csak azt mondja, hogy mivel a fizikai (számítási) lehetőségek nagyjából adottak lesznek, ezért valahogy egy igazán okos mesterséges intelligencia is létre kell jöjjön addig. Hasonlóan, bár eddig csak nőtt az emberiség számossága és újabb és újabb technológiák szorították ki a régi mesterségeket (ugyebár nem sok kovács van már és hát a játékprogramozó munkakör se nagyon létezett 1970 előtt), ezért a mostani nehéz és könnyű iparra is ez a sors vár. De ahogy eddig is tudtunk újabb és újabb munkát találni az embereknek, úgy ezután is fogunk tudni. Én bízom benne, hogy igen, mert ha nem, akkor nagyjából már úgyis mindegy lesz. Persze a mostani gazdasági válságos légkör nem sok optimizmusra ad okot, de én egyébként nem jöttem ki rosszul abból, hogy ott kellett hagynom a régi munkámat és újat kellett keressek.
Egyébként arra való tekintettel, hogy melyik lesz a legnagyobb cég 2029-ben, a Google, a Microsoft, vagy az Apple, messze nem mernék jóslatokba bocsájtkozni (csak egy kicsit, szerintem a Google, de legjobban annak örülnék, ha a SpaceX lenne :)).

Futurism

Ray Kurzweil szerint 2029-re a számítógép olyan okos lesz, mint az ember, ha nem okosabb.Az elkövetkező 12 évben létrejön a szingularitás, vagyis 2029-re a mesterséges intelligencia eléri, vagy meg is haladhatja az emberi intelligencia szintjét - jelentette be a hét elején híres jövendőmondó, Ray Kurzweil a texasi Austinban, az SWSX konferencián. Kurzweil, aki most a Google-nél dolgozik, ezt persze szinte minden nap elmondja, 2015-ben például azt jósolta, hogy "a 2030-as évekre az emberiség hibrid fajjá alakulhat, agyunk nanobotok segítségével közvetlenül csatlakozhat majd az adatfelhőhöz, gondolkodásunk pedig részben, mi több, nagyobb részben gépi lesz". Elég ijesztően hangzik, de mivel Kurzweil eddigi jóslatainak 86 százaléka bevált, jobb félni, mint megijedni.

csak a virtuális világot

Felnőtt egy generáció, ami nem terhelhető. Nem tudja elvinni a tetteinek súlyát, nem érzi a következményeket, mert azonnal összeroppan. Tudom, sokan azt gondolják, hogy bántó általánosítás ez, mert vannak jó fej kamaszok, igyekvő fiatalok, de ami nagyot változott az utóbbi években, az az arány.

Mindig is voltak válások, lányok, drogozó fiatalok, volt abortusz, és még ezer minden, hiszen nincs új a nap alatt, csak az arányok fordultak meg. A változás mértéke azért drasztikus, mert bár minden dolog előfordult már egy társadalom vagy egy korszak idején, nem ekkora százalékban.

Felneveltünk vagy inkább hagytunk felnőni egy életképtelen generációt. Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik.

A mai fiatalok igen nagy része nem akar tanulni, mert feleslegesnek látja. Bármiféle információra van szüksége, az okostelefonjához nyúl. Bár nem az információszerzés a fő célja a legtöbbnek. Nem akarnak dolgozni, mert a pénz sem elég motiváló erő. Ahhoz is lusták vagy életuntak, hogy vágyaik legyenek. Elfelejtettek örülni, vágyakozni valami után.

- Ennyi pénzért én nem dolgozom… - hangzik el nem egyszer. Persze, hogy nem, amíg a szülők gondosan eltartják, sajnálgatják őket, mert szegényeknek nagyon nehéz az életük a mai világban.

Sajnálják azért, mert túl sokat kell nekik teljesíteni, mert az elvárások emberfelettiek. Pedig nem azok, csak a puhány generáció, ami most kezd kibontakozni. Nem bírja el a kihívásokat.

Elvárja, hogy minden körülötte forogjon, hogy a munkahelyen, az iskolákban hozzá alkalmazkodjon mindenki. Azt várja, hogy mindenki legyen elájulva attól, hogy ő van, hogy ő esetleg dolgozna. De ezt a munkát csak ideális körülmények és ideális fizetés mellett képzeli el. Semmit nem tett le az asztalra, nem adott még hozzá a világhoz, de maga a léte az feljogosítás arra, hogy követelései legyenek. És követel is.

Alig vannak olyanok, akik ehhez nem asszisztálnak. Itt felnőttekre gondolok. Inkább működik a mamahotel, mert hát a szeretet jele az, ha kiszolgáljuk a csemeténket? Sokan erre vadul bólogatnak. A mai fiatalok kineveltek egy szolgasereget, amely igyekszik a kedvükben járni, félve attól, hogy majd egy idő után nem lesz, aki adózzon vagy nyugdíjat fizessen.

Még azt sem mondhatjuk, hogy csak a fizikai munka büdös. Minden munka az a számukra. Tulajdonképpen a legtöbben azt várják, hogy az égből hulljon rájuk a pénz. Némelyik még lehajolni is lusta lenne.

Semmiféle késztetést nem éreznek arra, hogy egyedül elboldoguljanak. Mert mi, mostani szülők ezt hagytuk. Azért, mert kíméltük őket, hiszen nincs más dolguk, csak a tanulás. Pedig biztosan nem haltak volna bele, ha felelősséggel tették volna a szennyes tartóba a ruháikat, vagy ha néhanapján elmosogattak volna. Esetleg észrevették volna, hogy a szüleik fáradtak, elkeseredettek.

Nem, nem csak a tanulás a feladatuk, hanem az is, hogy ezt a világot jobbá tegyék. Hogy törődjenek másokkal, hogy tiszteljék azt, aki értük dolgozik. De mi valami félremagyarázott szeretetből elvettük tőlük ezt a lehetőséget és nem tanítottuk meg arra, hogy mi a gyerek, a kamasz, a felnőttkorba lévő fiatal feladata. És most jajgathatunk, mert piszkosul elrontottuk.

Amikor az iskola körül dolgozó munkásoknak az elsős gyerekek minősíthetetlen dolgokat kiabálnak, amikor g…i munkásnak nevezik azt, aki szépíti a környezetüket kétkezi munkával, akkor felmérhetjük azt, hogy mi szülők, pedagógusok, felnőttek, mennyire félreneveltük őket. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy nem, nem lehetnek ilyenek a gyerekek, mert a gyerek aranyos, cuki és csillog a szeme. De ilyenek is…Egyre többen. A burok, amelyben vannak, nagyon gyorsan kipukkad. Addig hihetjük ezt, amíg a gyerek közösségbe nem kerül. Akinek óvodás, iskolás a gyereke, biztosan rengeteg hasonló „élménnyel” gazdagodik. Bár ezzel nem szeretünk szembenézni, inkább tagadjuk.

Felnőtt egy olyan generáció, ami lelkileg sem erős. Összeomlik, ha kudarc éri, nem leküzdeni akarja, hanem szenvedi. Olyan gyengék belül, hogy az ember fél kritikát mondani, mert ezek a fiatalok már nem tudnak védekezni sem. Nem akarnak küzdeni az igazukért, vagy bizonyítani, hogy igenis többre képesek.

Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy.

Félelmetes belegondolni abba, hogy hol és mikor hibáztunk. Abba is, hogy mivé lesznek ezek a fiatalok. Vajon hogyan alakul az életük, ha társadalom nem tolerálja majd egy bizonyos szint után a hozzáállásukat? Vajon tudnak-e a virtuális világ nélkül létezni úgy, hogy majdan a saját gyerekeiknek valódi szülői legyenek?

Nem vagyok túl optimista e téren. Ne legyen igazam! Tévedjek óriásit…Ezt kívánom…

Interplanetary Internet will enable to travel into space 2029

Emberi szintű mesterséges intelligencia létrejötte 2029

médiasztár robot

Nehéz kérdés, hogy mit fogunk a jövőben csinálni mi emberek, ha a robotok és a mesterséges intelligencia minden most létező munkát el fog tudni helyettünk végezni és mindezt olcsóbban és megbízhatóbban fogja végezni.Mostanában leginkább ez a kérdés foglalkoztat, sok lehetséges választ olvastam, gondoltam leírom azt amelyet most a leginkább szeretek, persze lehet, hogy más nem tartja valószínűnek, vagy érdekesnek, vagy megvalósíthatónak. Lehet, hogy ez a más egy jövőbeli én leszek, mindenesetre ha változik a véleményem, akkor majd megpróbálom azt is leírni.
A külvilág: minden ma ismert munkát robotok fognak elvégezni, sokkal jobban, megbízhatóbban és olcsóbban mint ahogy mi most elvégezzük. A gazdasági rendszer nem fog alapvetően megváltozni, talán tovább sarkúl, lesz néhány (száz/ezer/tízezer) hipergazdag és lesznek a többiek, akik csak simán eléldegélnek. Lesz valamilyen formájú garantált minimális jövedelem, ami nagyjából elég lesz a létfenntartáshoz. A gazdagok gyakorlatilag örökké élhetnek majd, mindenféle technológiai megoldásoknak köszönhetően, valószínűleg egy idő után már a "saját" testükben is. A nem gazdagok valószínűleg ingyen vállalhatnak két gyermeket, akiknek szintén lesz garantált minimális jövedelme, de utána valószínűleg nagyon sokba fog kerülni egy újabb gyerek, valószínűleg adó formájában jelenik meg ez a korlátozás. Az emberek 99%-ban megfigyelt életet fognak élni, talán az otthonukban nem lesznek kamerák, de a lakás hő, CO2 és mindenféle egyéb anyag leadásából jó biztonsággal lehet majd következtetni arra, hogy éppen mi történik bent. Ez segíteni fog abban, hogy eltűnjön az erőszak, a betegségek és a túlfogyasztás, meg talán az igaz szerelem is. Az embereknek két lehetősége lesz munkára, a VR-ben, vagy tudományos/technikai feladatokon dolgozhatnak komoly mesterséges intelligencia/robotikai segítséggel, mert azért a csillagokat is meg kell még hódítani.
A belvilág: lesz valamilyen óriási centralizált virtuális valóság, ahol mindenki maga lehet és még néhány kreditet is kaphat majd érte. Ez lesz a munkahely és a szórakozás/művészeti alkotás közös tere. Munkahely azért lesz, mert lesznek történelmi szimulációk, amelyekbe statiszták kellenek majd és ezek a statiszták a megfelelő történelmi koroknak megfelelő "munkát" fognak végezni és persze szükség lesz arra, hogy minél élethűbben. Szóval kell majd kovács, meg tímár, meg kerekes, meg kocsis, meg katona, meg taxisofőr, meg kamera asszisztens, meg minden egyéb is, amit most az emberek végeznek. Minél régebbi kort játszanak el a virtuális világban, annál nehezebb lesz az eredmények megjóslása és ezért annál több igazi ember kell majd hozzá. Persze az emberek pénzbe kerülnek, ezért csak a hipergazdagok engedhetik meg majd maguknak, hogy mondjuk Cézárt vagy Kleopátrát játsszák el, mert ha felborítják a történelmi tényeket, akkor sok szimulációba és emberbe kerül majd az, hogy végigjátszuk a teljes történelmet es megtudjuk, hogy "mi lett volna, ha". A nem gazdagok majd egyszerű katonákat játszhatnak, vagy mondjuk szkriptest a Casablanca forgatásán, de ez is valószínűleg akkora élmény lesz, hogy megéri időt áldozni rá. Vagy ha valaki csak el akarja játszani valamelyik tirannust, de nincs pénze statisztákat fogadni, vagy elég szimulációs időt venni a hiperszámítógépen ami ezt futtatni fogja, akkor vergődhet a szerepben amíg kedve tartja, az adott napon úgyis jön a golyó. Persze egyeseknek így is megéri majd. Aki meg fényképezni akarja a mongol hordát, vagy festő leckéket venni Picassotól, azok is megtalálhatják a kedvükre valót a virtuális világban. Természetesen az egész egy óriási visszacsatolt rendszer lesz, minden emberi interakció tökéletesíti majd a virtuális interakciókat, ugyanazokat az eseményeket többször el lehet majd játszani, egyre olcsóbban és olcsóbban, de azért a fizika határai megszabják, hogy mennyit is leszünk képesek szimulálni a világtörténelemből és mennyire részletesen tehetjük meg majd azt.

Reméljük azért lesznek olyanok, akik a csillagok meghódítására szánják idejük nagy részét, de ha nem, akkor ez a megoldása a Fermi paradoxonnak.

Lehet persze, hogy mindez nem így lesz, most ez a legjobb ötletem, ami nem túl optimista és nem is túl pesszimista, most inkább ez utóbbira lehetne számítani, bár ki tudja.