Szóval akkor jöjjenek a filmek amelyekre emlékszem. Inkább írok mindegyikről egy-egy mondatot, mint levadászom a plakátját, mert sajnos így legalább az a mondatnyi egyéni benyomás megmarad, vannak olyan filmek a plakátos korszakból, amelyekre szinte egyáltalán nem emlékszem, pedig nem is volt olyan régen (
itt kezdődött és
itt ért véget). :(
The Stepford Wives (2004): Hát ez egy régi sci-fi új feldolgozása, sajnos az emberek robotokra cserélése ma már messze nem olyan ütős ötlet mint anno volt. Jó iparosmunka, de semmi több, kicsit olyan mint egy jó francia film amerikai feldolgozása.
Anthropoid (2016): Ez is jó iparosmunka, de másképpen. Mostanában úgy tűnik, az embereknek újra el kell mesélni, hogy milyen gonosz is volt a náci rendszer, de azért csak legyőzték apránként. Sajnos, mint annyi minden az életben, szerkezetileg nem talál a filmhez, az utolsó felvonás szerintem kihagyható lett volna, jobb lett volna az energiát a középsőbe fektetni, az életbe a megszállt Prágában.
Apt Pupil (1998): Ezt azért választottam, mert Ian McKellen, sajnos a befolyásolhatóság nagyon nem téma ma már, fék nyúz az egész film, a szereplők sem valami jók, nem tud a srác felnőni az öreghez. Azért szórakoztató egy kicsit borzasztó módon.
Chasing Amy (1997): Kevin Smith jókat rendezett, ez az egyik legjobb, de azért jobb lett volna, ha egy kicsit nagyobb lett volna a költségvetés és többet sétálnak New Yorkban, közben persze mehet a duma. Azért nem véletlen, hogy én sosem lettem nagy Ben Affleck fan, volt még mit tanulnia a szakmából ebben a filmben. :)
Buffalo 66(1998): Ez is független film, nekem bejött, de nekem minden Christina Ricci-s film bejön, szóval nem tudom értékelni igazán objektíven. Vicces, mennyire ellentéte a Chasing Amy-nek, talán a két film egyvelege egy igazán jó film lehetne, vagy egy igazán rossz. Szóval ebben nagyon naiv a szerelmi szál, ami szépen ki van bontva a Chasing Amy-ben, viszont az életképek nagyon jók és legalább olyan beszédesek mint az a sok duma a másikban. Talán egy kicsit mégis ez a jobb film.
Heaven (2002): Meglepően jó volt, bár a történet egy nagy baromság, de ezeken az olasz helyszíneken nem illik rossz filmet készíteni. Kicsit talán túl komolyan vette magát és hát maga a történet tényleg nagyon rossz, egy logikai bukfencsorozat.
Apró Mesék (2019): Ez egy magyar film, elég jól meg volt csinálva, a történet is egész jó, bár egy kicsit kiszámítható. Az a legnagyobb baja talán, hogy a tetőpontot alkotó jelenet bár nagyon jól ki van találva, a rendező mégis meghátrált és nem csinálta olyan "ütősre" mint ahogy eredetileg kigondolta és ez sajnos eszünkbe juttatja, hogy ez egy film amit valaki kitalált és megcsinált. Pedig szerintem a színészekben sokkal több benne volt.
While At War (2019): Szeretem a történelmi filmeket, még akkor is, ha nem igazán ismerem sem a szereplőket, sem a bemutatott tényeket. Franco hatalomra kerülésének idején játszódik, de egy író szemszögéből bontakoznak ki az események. Sajnos én nem ismerem ezt az írót és a Franco korszakot sem tudom értékelni mondjuk a Ceausescu korszakkal összevetve. Ettől függetlenül nagyon érdekes volt és persze szép is.
Bad Boys (1995): Úgy emlékeztem erre a filmre mint egy vicces és pörgős akciófilm. Sajnos egyik szempontból sem állja meg ma már a helyét.
Henry & June (1990): A Brassai wikipédia oldalát olvasgatva találtam erre a filmre, mármint, hogy megjelenik benne. Meg persze ismertem a Henry Miller és Anaïs Nin történetét, bár a June történetét meg nem. Az a baj, hogy én nagyon érdekesnek tartom a Miller és Nin kapcsolatát, de nem csak szerelmi, hanem irodalmi szempontból és hát ez a film nem akart irodalomkritikát csinálni, inkább szép nőket mutogat gyakran nem túl sok ruhában, ami 90-ben lehet, hogy ugyanakkora polgárpukkasztás volt mint a Miller és Nin könyvei a 40-es években, de ma már messzire nem olyan érdekes. Azért van benne egy-két jól megkonstruált jelenet, például a zárójelenet is. És Brassai is készít benne pár fotót és zsineggel mérik a fókusztávolságot (gondolom, semmit nem tudok a 30-as éves fotográfiájáról).
