Elolvastam ezt (The Mind is Flat) a könyvet, hogy nektek már ne kelljen, de igazából nagyon ajánlom, mert nagyon jó.Régebben már filóztam arról, hogy mi van akkor, ha nem is olyan okos az ember mint ahogy gondolja ,ez a bejegyzés jött most szembe, de mintha volt egy másik is. Nos, ez a könyv pont erről szól, hogy az elme valójában csak egy nagyon ügyes trükkmester és elmeséli nekünk ezt a tökéletes világot amiben élünk, minden folytonos, minden kemény aminek keménynek kell lennie, minden átlátszó aminek átlátszónak kell lennie, az emberek tudják mit akarnak és mit fognak akarni és ha egy feladatot meg akarnak oldani, akkor azt szépen elteszik az elméjük bugyraiba ahol az mágikusan megoldódik.Azt hiszem, jó hír az, hogy az elme mégsem olyan bonyolult, az agy minden percben újra feltalál minket, talán azért is, mert így könnyebb lesz lementeni azt akik vagyunk, leginkább csak a hálózat számít, nem a gének aktuális expressziója. Lehet, hogy ezt hibásan következtetem, de hagyjatok meg nekem ennyi optimizmust.Mindannyian szeretjük azt hinni, hogy van egy rejtett belső életünk. Legtöbben azt feltételezzük, hogy hiedelmeink és vágyaink elménk homályos mélységéből fakadnak, és ha ki tudnánk találni, hogyan juthatunk el ehhez a titokzatos világhoz, akkor valóban megértenénk önmagunkat. Nick Chater, a Warwick Business School viselkedéstudományi professzora, aki azt állítja, hogy ez egy nagy félreértés.Nick a „The Mind is Flat: The Illusion of Mental Depth and The Improvised Mind” című új könyvét tárgyalja, új idegtudományi, viselkedéspszichológiai és észlelési kutatásokra támaszkodva, és arra a következtetésre jut, hogy nincsenek rejtett mélységek, amelyeket el kellene hinnünk. A tudattalan gondolat egy mítosz, ehelyett a pillanatban generáljuk ötleteinket, indítékainkat és gondolatainkat.Nem tudok elég jót írni erről a könyvről, szóval most be is rekesztem a bejegyzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése