Melanie Mitchell legújabb könyve

Melanie Mitchell legújabb könyve, a mesterséges intelligencia gondolkodó embereknek. Nagy várakozással kezdtem olvasni, mert úgy gondoltam, hogy bizonyára az utóbbi 30 évben rájött, hogy miért nem halad jó irányba a mesterséges intelligencia kutatás, amit hangoztat is rendszeresen.

Ehhez képest, a könyv nagy része a most nagyon népszerű neurális hálók működési elveinek bemutatására van szánva, amit én untam, kritika pedig az, hogy hiányzik ezekből az a bizonyos "józan ész" és ezért nem képes megoldani jól a feladatokat. Semmi arról, hogy mit is kéne tenni a "józan ész" megtanulásához, vagy, hogy egyáltalán milyen bonyolult is az a "józan ész". Értem én, hogy egy neurális háló nem tudja, hogy ha X bemegy a szobába, akkor biztos, hogy nincs a konyhában, vagy ha tudja is ezt, akkor azt nem tudja, hogy ha X a Louvre képeit csodálja akkor nem a Moulin Rouge előtt stíröli a csajokat. De miért is olyan nehéz ezt megtanulni? Erre nincs magyarázat, ahogy arra sincs hogy a vizuális intelligencia kompozicionális természete és a nyelvi intelligencia kompozicionális természete izomorf-e egymással és ha nem, akkor melyik a tágabb kategória.

Szóval nekem az jött le, hogy még azok, akik külön utakon vizsgálják a mesterséges intelligenciát sem tudják azt, hogy mi a baj a mostani népszerű rendszerekkel, azon kívül, hogy nem adják a helyes választ. Ez némileg megnyugtató, bár ismeretlenek az akadályok az általános mesterséges intelligencia felé vezető úton, az is lehet, hogy csak képzeljük őket, mert még senki nem próbálta meg megoldani őket.

Pl itt van ez a józan ész által ismert tény, hogy ha egyik üvegből átöntjük egy másik üvegbe a vizet, akkor vagy az összes víz átmegy, vagy egy része kifolyik, de elegendő után kiürül az első üveg. Ezt még nem tudják a mostani mesterséges intelligencia módszerek, viszont egyesek már nagyon jó folyadék szimulációkat tudtak betanítani nekik, tehát szerintem már csak az kell, hogy a rendszer meg kell tanulja, hogy mikor kell beindítsa a folyadékszimuláló rendszerét és milyen paraméterekkel. A legtöbb ember akit ismerek, képtelen megmondani, hogy az egyik üvegben levő víz több vagy kevesebb mint a másik üveg térfogata, főként ha az üvegek nagyon eltérő alakúak. Hamar szuperember képességű intelligenciát fogunk alkotni, ha végül kiderül, hogy ez az a feladat, amit már az ember sem tud megtanulni 50 példa megtekintése által.

Persze lehet, hogy tévedek, a fogalmak fizikai vagy érzelmi jelenségekhez kapcsolása lehetetlen feladat a számítógép számára és így sosem lesz emberi szintű mesterséges intelligencia, de még csak univerzális feladatmegoldó gép sem. Akkor biza sok sört fogok veszíteni pár év múlva, de a morális győzelem az enyém lesz akkor is, mert szerintem ezt a csodálatos lényt, ami az ember, hagyni kéne, hogy szíve szerint cselekedjen, nem megbéklyózni vallással meg hazaszeretettel. Nyahahahahaha.

Egyébként itt van Mitchell egy új előadása ebben a témában, akinek van kedve megnézheti, én inkább másra áldozom azt az órát.

Oblivion. Planeta uitată

2077: După o invazie extraterestră (a unei rase numită Scavengeri) care a avut loc cu șaizeci de ani mai devreme și care a distrus Luna și aproape a distrus Pământul, Jack Harper (Tom Cruise) este Tech 49, unul dintre ultimii oameni staționați pe planetă. El trăiește la mii de metri deasupra Pământului, alături de Victoria (Andrea Riseborough), ofițer de comunicații și în același timp iubita sa. Cei doi fac parte dintr-o operațiune de extragere a resurselor rămase ale planetei, în special apa. Se presupune că Jack și Victoria nu au nici o amintire din trecut, deoarece li s-a făcut o ștergere obligatorie a memoriei cu cinci ani în urmă. Ei sunt acum în contact cu civilizația terestră prin intermediul unei legături video cu comandantul lor, Sally (Melissa Leo). Peste două săptămâni trebuie să se alăture restului omenirii refugiate pe satelitul Titan. Jack suferă de vise repetate și flashback-uri din New York-ul de dinainte de invazie, vise cu o femeie necunoscută. Misiunea lui Jack este să repare dronele distruse de rămășițe ale armatei Scavengerilor. Dronele sunt mașini aeriene care cutreieră pentru a distruge rezistența extraterestră rămasă

esti filmek ma

Midnight Express (1978): Engem a Moroder zene vonzott ehhez a filmhez, mert Oszkárt is kapott rá, sajnos nem sokat nyomatták. Jó film volt, de nehéz egy ilyen témát objektíven értékelni, érdekes, hogy az ember aki átélte ezt a történetet, nagyon nem értett egyet a film látásmódjával és több ízben bocsánatot is kért érte. Az is érdekes, hogy a főszereplőnek milyen sorsa volt. Érdekes ez a James Dean típus és az átok rajtuk.

The Prince of Tides (1991): Hmm, egy kis romantikus filmre vágytam Streisanddal és hát nagyon nem az lett belőle, de fura, hogy mindig a férfinek kell megküzdenie a démonaival, hogy megszerezhesse a nőt. Azt hiszem, mostanában már inkább a fehér férfi és sztereotípiái tanmese kiváló példányaként jegyezhető ez a film, de ilyen szempontból megnézni egyszer okés.

The Play (Hra) (2019): Na ezt nem nagyon értettem, gondoltam adjunk egy cseh művészfilmnek egy esélyt, de sajnos a mondanivaló teljesen kimaradt számomra, hacsak nem az, hogy a művész élete nehéz, de a végén minden jóra fordul. Nem ajánlom, csak annak aki szereti a realizmust.

Days of Heaven (1978): Baromi szépen megcsinált film, látszik, hogy összetörte rendesen Malicket. Kicsit talán fölösleges a dráma belé, hepienddel is megállta volna a helyét.

Valkyrie (2008): Érdekes ez a történet, bár ismertem, azt hittem, hogy Rommelnek nagyobb szerepe volt benne, de a wiki szerint mégsem. Kellenek ilyen háborús filmek, talán az egyetlen dolog lesz, ami egy újabb világháborúba rohanó világot visszaránt majd a szakadék széléről, talán nem, de az tuti, hogy a következő világháborúban sokkal több lesz a civil áldozat, az évek során tökélyre fejlesztettük a gyilkolást.

Mulan (2020): Sajnálom, hogy megnéztem, baromi szar. Semmit nem értettek meg az eredeti rajzfilmből, vagy csak úgy gondolják, hogy a mostani emberek képtelenek megérteni azt ami naggyá tette Mulánt, a bátorsága. Helyette tettek csít meg feminizmust, de egyik sem működik, mert azért nem olyan egyszerű fogalmak ezek, mint amire a filmben futotta és ezért az egész értelmetlen katyvasz lesz. A legrosszabb Gyízni élőszereplős riméke egy csodáltos rajzfilmjüknek, ami nekem egyébként a kedvencem is.

Stand by Me (1986): Én Wilért választottam ezt a filmet, de másik főszereplő (River Phoenix) tragikusabb. Jó kis film, szeretem az egyszerű történeteket, kicsit meglepő, hogy ez is Stephen King, gondolom volt egy korszaka, amikor még nem szállt el annyira. Nekem ő mindig is a Rémkoppantók szerzője lesz. :) Teljesen nézhető, de ne számítsunk arra, hogy az univerzum nagyobb megmentési fokba került ettől a filmtől, mint előtte. Bizonyára nem értettem meg az összes apró utalást az amerikai mélypszichére, mostanában rendesen kételkedem abban is, hogy ilyesmi létezik.

Burn (2019): Na, ezt is lazításnak választottam, nem bonyolították túl, biztosan nézhettünk volna jobb filmet is, de már késő bánat. Egyébként számomra nem jött be annyira a főszereplő depressziójának a fonala, lehetett volna kicsit komolytalanabbra venni, újra kell nézzem a Született Gyilkosokat.

Breakthrough (2019): Ez az első film a listán amit azért választottam, mert ebben a hónapban lekerül a műsorról (a többi is ilyen ezután). Nem volt egy túl jó választás, arról szól, hogy történik egy csoda, amiről a hívő emberek azt mondják, hogy csoda és ezért meg kell ismerjük a történet apró részleteit, hogy higgyünk a csodában. Hát én sajnos nem hiszek. Annyi jó talán van benne, hogy a végén arról sem feledkezik meg, hogy az átlagos hívő biza rendesen irigykedik a csodára, ez egy szép húzás a rendezőtől (vagy az eredeti írótól, ugyanis a csodát megélő nő persze először könyvet írt, de úgy látszik, mostanában minden csodának legalább egy film is dukál, szépen hoz a konyhára az is).

Hemingway and Gellhorn (2012): Sajnos kicsi volt a költségvetés, pedig nagyon érdekes a téma és jók a színészek, de úgy tűnik, nem volt idő szép és okos jeleneteket kitalálni ebbe a filmbe, ezért egy óriási "vagány dolgok" Hemingway és Gellhorn kapcsolatából szemezgettek egy adagot. Ja és ahogy a fekete-fehér jeleneteket keverik a színesekkel nekem nagyon nem jött be és nem is igazán tudom mit akartak elérni vele, az ember érti, hogy vannak itt rendesen történelmi tények és a szereplők formálták is a történelmet, nem csak írtak róla. Azért érdemes megnézni.

Land of Hope (2018): Nyugis finn film, megint nem igazán tudom mi volt a mondanivaló, de nem olyan nagy baj. Nekem bejött. főként a finn beszéd dallama volt érdekes számomra.

CBGB (2013): A punk hőskoráról nagyon nehéz lehet egy ütős filmet összehozni, ez elég jó, ahhoz képest, hogy mennyi pénzből hozták össze, de remélem, más is fog majd foglalkozni ezzel a témával. Kár, hogy az anyagiakra rakták össze a film ívét, persze értem én, hogy a legtöbb ember életének az íve is erről szól, de lehetett volna lázadni egy kicsit jobban. Alan Rickman elég jó volt. Kicsit megihletett, punk játékot is kéne csinálni egyszer, de nem szájber és nem sztímet, hanem valami kalandot a hetvenes évek nyú jorkjában.

Indecent Proposal (1993): Hát igen, Demi Moore valamikor szép nő volt akit kellett mutogatni valami akármilyen filmben. Az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy 93-ban még bárki komolyan tudta-e venni ezt az őszinte szerelem témát, ma már biztosan nem működne. Kihagyós, hacsak valaki nem a 90-es évek idealizmusából akar doktorálni.

Claire Darling (2018): Szeretem a francia filmeket, ez sajnos nem annyira jó, mert egy egyszerű történet bonyolult elmesélése, de az a baj, hogy a bonyolult módszer nem tesz semmit hozzá a történet bonyolításához és egy csomó kérdést is nyitva hagy, ráadásul megint az a bajom, hogy oké, nem zavarna hogy szerintem nincs üzenet, de akkor mire ez a sok katyvasz, inkább csak úgy tűnik, hogy húzza az időt a rendező. Persze lehet, hogy a könyvben van üzenet, csak nem tudták átadni a filmben. Meg persze, jobb adni mint kapni, mert a halállal úgyis minden megsemmisül. Ebben a filmben szó szerint is.

Hollywoodland (2006): Szeretem a neó-noárt, de ez a film is lehetett volna jobb, úgy érzem. Az persze nem segít, hogy bár nagyon érdekes az alaptörténet, nincs megoldása és hát a filmekben mégis azt szeretjük, ha van pont a végén, amit ők tettek, az nagyon nem illik oda. Azért érdemes megnézni és elgondolkodni, hogy én hogyan oldottam volna meg ezt a történetet. Sajnos nem tudom. Ugyanakkor megint a vágással van gondom, ha nem párhuzamos a múlt és a jelen, akkor ötletszerűnek tűnik a jelenetek sorrendje és ez nem nagyon működött számomra.

Conceptual Understanding of Deep Learning Workshop

Tegnap kezdődött a gúgel éves konferenciája amiben eldicsekednek azzal, hogy mit csináltak egy évig.

Megnéztem a cnet 10 perces összefoglalóját arról, hogy mi volt szó abban a két órában, amennyit a megnyitó és összefoglaló bemutató tartott. Eléggé fogtam is a fejem, mert arról volt szó, hogy az új endroidban hogyan szabják személyre a színeket és, hogy a kijelző hogyan fényesedik ki.Szerencsére azért megnéztem a gúgel rövid összefoglalóját is és abban azért már több olyan részlet volt, ami engem érdekel.Mondjuk nem értem, miért demózták azt a nyelvmodellt, ha nem lehet kipróbálni, egy olyan demó nem bizonyít semmit, az egész lehet teljesen megrendezve is és mostanában szerintem mindenki elég szkeptikusan áll a gúgel termékekhez. Mindenesetre az üzenet jó, hogy dialógus rendszerekként képzelik el az interakciót a jövőben a felhasználók és az ő rendszereik között.Ami igazán érdekes volt számomra, az a tpuv4 processzor, ami megint kétszer jobb mint a régi és ha jó sokat egymás mellé raknak, akkor már eléri az exaflopos teljesítményt, ami nem igazi flop, de remélem igazi exa. Ez azt jelenti, hogy nem kell attól félni, hogy amikor eljön az ideje, hogy elkezdjék tanítani az első igazán általános mesterséges intelligenciát, lesz elég hardver amely ezt lefuttassa. Már csak az adatok meg a modell hiányoznak. :)Érdekes volt a videó cset rendszerük is, de megint, ha nincs kipróbálható vagy megvehető termék, akkor csak hinni kell nekik és az egyre nehezebb.Meg aztán újabb rendszerben teszik elérhetővé a klasszikus gépi tanulás infrastruktúrájukat, amit persze jó kérdés, hogy hányan fognak használni. Talán ha nagyon jól működik, akkor sokan, mert tényleg elősegíti a prototipizálást, de azért gondolom nem sokan akarnak teljesen a gúgel rendszereire hagyatkozni, szóval azért ezzel gond lesz, ha nem lesz nyílt forrású ez a vektor éjáj,mert tpuv4 és exaflop.ezt a beszélgetést talán érdemes megnézni, szerintem én rá fogom szánni az időt.https://www.youtube.com/watch?v=g5DGBWjiULQ

UiPath

Egy bukaresti cég, az UiPath nagyot kaszált a nyú jorki tőzsdén. Problémára kínálnak megoldást, úgynevezett virtuális robotokat készítenek, amelyeket be lehet tanítani, hogy bizonyos programokat használjanak, így tehermentesítve embereket, akiknek ezeknek a programoknak a használata lenne a dolga. Ez így furán hangzik, de nagyjából azt jelenti, hogy vannak olyan cégek, amelyek mindenféle nagyon régen megírt programokat használnak és ezek gondolom elég nehézkesek, de valamiért nem akarják újraíratni őket, gondolom mert nagyjából már azt sem tudják, hogy ezek a programok mire is jók, csak azt tudják, hogy használni kell őket. Továbbá feltételezem, hogy ez a használat nagyjából adatbevitelt jelent, mert elég nehéz elképzelnem, hogyan lehetne mondjuk betanítani azt, hogy egyik tervezőprogramban készült tervrajzot újrarajzoljon automatikusan egy másik programban. Szóval a lényeg, hogy milliárdokat ér az, hogy az egyik buta programból átvigyük az adatokat a másikba. Mondjuk elhiszem, ha nem írtak semmi dokumentációt és nincs már meg a forrás sem, akkor jöhetnek a milliós robotok, hogy kihúzzanak a slamasztikából.

a mesterséges intelligencia 2022

Ezzel a címmel volt a tegnap egy előadás, a 11. Szociológus Napokon. (Fészbuk videó, egy óra körül kezdődik, nem tudom, meddig marad fenn, nagyon nem vagyok témában a fészbukos videók élettartamáról)Ebből a cikkből értesültem róla. Ugyebár az sejthető, hogy engem érdekel a téma, de fogalmam sincs, hogy mennyire téma ez egyáltalán itt Kolozsváron a mostani egyetemi közegben, szóval duplán meglepett, hogy a szociológusokat érdekli.Igazából eléggé csak fél füllel hallgattam az előadást, közben a lua-val hadakoztam, szóval csak egy benyomást szeretnék megörökíteni.Az volt számomra az érdekes, hogy mennyire lefutott témaként kezelte az előadó azt, hogy a mesterséges intelligencia itt van és egy-két évtizeden belül teljesen fel fogja forgatni a világot. Minden tevékenységi területet fel fog forgatni a mesterséges intelligencia, ezért jó lenne felkészülni erre, de azt persze nem tudjuk, hogy hogyan.Számomra az a fura, hogy ez nagyon nem a ménsztrím tudomány álláspontja, én leginkább informatikusok és agykutatók véleményét szoktam meghallgatni ilyen témában, de azok általában a következő 50 évben nem látják megvalósíthatónak az emberi szintű mesterséges intelligenciát. Persze, van néhány csillogó szemű fiatal, akik ráadásul rengeteg pénzt is nyerhetnek azon, ha véletlenül tényleg összejön 10 éven belül a dolog, de a magukra valamit adó tudósok általában nagyon szkeptikusan állnak hozzá.Én egyébként egyetértek az előadásban elhangzottakkal, inkább az érdekelt volna, hogyan is fog a társadalom ebből jól kijönni, de az vagy nem hangzott el, vagy elkerülte a figyelmemet. Azért is furcsa volt nekem a kérdésfeltevés, mert nekem a társadalom tudományok eddig úgy éltek a fejemben, mint amelyek a múltbéli gondolkodók hibáinak analíziséből élnek, nem igazán foglalkoznak egy konstruktív jövővel, az elméleteik olyannyira a múltbeli modellekre építenek, hogy talán már nem is lennének relevánsak, ha nem öntenék őket nyakon egy kis statisztikus szósszal, ami kihozza, hogy három értelmetlen dolog közül az egyik relevánsan írja le a valóságot és ezt mindenki beveszi. Szerintem olyan mérőléccel ahogy ők mérnek, nem igazán lehet leírni a társadalmat, de még nincs meg a technológia, hogy mindenki mellé ültessünk egy kérdezőt aki ki tudná szűrni, hogy melyek az igazi ellentmondások a világképünkben és melyek azok, amelyekre nincs energiánk reflektálni. Az utóbbi évtizedek politikája és az azt övező rengeteg közvélemény-kutatás még csak rátett az ilyen irányú szkepticizmusomra. Amikor csak rossz válaszok között lehet választani, nem tudom mennyire releváns a válasz.Szóval örvendek, hogy az ifjú szociológusok már a szingularitásra készülnek.Zene.

Az IBM-nél készült el az első 2 nanométeres áramkör

 Az IBM jelentette be az iparág első 2 nanométeres áramkörét. A Nagy Kék állítja, sikerült minden eddiginél nagyobb tranzisztorsűrűséget produkálni, habár tesztáramkörökről lévén szó, a 2 nanométeres chipek tömeggyártása még évekre lehet.

Az IBM fejlesztése az egyre szélesebb körbe alkalmazott EUV-s, vagyis az extrém ultraibolya fényt használó levilágítási mód mellett új tranzisztorokat is alkalmaz. A fejlesztőlabor a konkurensekhez hasonlóan GAA-ra (Gate-All-Around), vagy más néven nanohuzal/nanolap-tranzisztorra építi 2 nanométeres eljárását, amely a FinFET-nél valamelyest kedvezőbb elektromos tulajdonságokkal rendelkezik, miközben számottevően javítja a skálázhatóságot.

Érdekes adalék, hogy az IBM már jó ideje kizárólag a fejlesztési munkálatokhoz nélkülözhetetlen tesztchipek gyártását végzi. A Nagy Kék még 2014-ben adta el üzemét a GlobalFoundriesnek, vagyis tömeggyártással már lassan hét éve nem foglalkozik. A kutatási és fejlesztési központ azonban megmaradt, a bejelentés alapján pedig komoly munka folyik az Albany városának területén húzódó laborban. Az IBM többek között a Samsunggal, illetve újabban már az Intellel is közösen dolgozik a két gyártó jövőbeni eljárásain, így a most bejelentett fejlesztés jó eséllyel visszaköszön majd a két nagy szereplő egyes jövőbeni termékeiben.

párhuzamos programozásra kitalált funkcionális nyelv

Nem semmi, mennyi új programozási nyelv készül mostanában (és mindegyiknek -lang-ra végződő weboldala van). És mindegyik egész jó ötleteket tartalmaz és persze nagyja sosem válik széles körben használttá, de a népszerű nyelvek szépen átemelnek jó ötleteket amelyeket ezekben a kísérleti nyelvekben próbálnak ki.

Most pl. egy párhuzamos programozásra kitalált funkcionális nyelvet találtam, ami már sok éve készül és eléggé kiforrott is, az a neve, hogy futhark. A párhuzamos programozás alatt gpu-t kell érteni egyelőre, a funkcionális nyelv alatt meg nagyjából referenciális átlátszóság ami a legfontosabb, legalábbis amennyire én értettem. Jó lenne kipróbálni, lassan jön a grafika a játékban, de sajnos még nem támogat Vulkan-t, csak CUDA-t meg OpenCL-t, az pedig nem nyerő már.

Az a vicces, hogy lassan kifutok a linkelhető mósön dizájnerekből (hacsak nem kezdek neki keresni újakat), lehet programozási nyelvekre kéne linkelgetni, egy jó tucat érdekes nyelvet találtam mostanában.

Forganytúk. Bees and bombs.

Most nem zene lesz a jótúb rovatban, hanem Jonathan Pie brit komikus twitteres beszólását linkelném. Az a vicces, hogy megnéztem ezt a videót az automatikusan generált angol feliratokkal és az a durva, hogy 99%-ban helyes feliratot generált a youtube. Aztán megnéztem az én utolsó videómat is és hát az én szar kiejtésemet is 99%-ban felismerte a jótúb, szóval szerintem valamikor nemrég óriásit fejlődött a beszédfelismerőjük. Ami alapvetően jó, de persze lehet rosszra is használni, ha nagyon akarja Gúgel.

Mátriksz

Amikor először láttam a Mátrikszot, nagyon nagy hatással volt rám. Persze, akkor még a számítógépekről, számításelméletről, mesterséges intelligenciáról, stb. igencsak kevés ismeretem volt, mármint tudtam assemblyben programozni kis grafikus bigyókat, de nem tudom, hogy hallottam-e akkor már a Múr törvényről, vagy egyáltalán komolyan tudtam-e venni. Az én számítógépeim nem ugráltak mint a veszett egér generációnként akkoriban, hónapok teltek el az első cédé egység megvásárlása és a hangkártya között (viszont rongyosra hallgattam az Attilától kölcsönkapott Queen Greatest Hits albumot, ugyanis a cédének volt audió kimenete és egy szett kis passzív hangfal azért nem került olyan sokba). Mondjuk 386 dx-40-ről ápgrédelni 486 dx2-80-ra azért elég komoly volt.

Az a baj, hogy már nem emlékszem, hányszor láttam moziban a Mátrikszot, az biztos, hogy először valamikor 99 nyarán láttam a Repcsiben (ma Florin Pjerszik), amikor az egyetemi felvételi dolgokat jöttünk intézni Kolozsváron, aztán azt hiszem még őszön is volt egyszer, amikor már visszajöttek az egyetemisták. Aztán arra is emlékszem, hogy egyszer télen láttuk Kispistával a Mörösti moziban is, de nagyon hideg volt és volt valamilyen elektromos melegítő szerkezet és az búgott az egész film alatt és nagyobb volt a hangja mint a hangrendszernek. Aztán még arra is emlékszem, hogy a téli vakáció alatt egyszer még videókazettán is kivettem és megnéztem párszor, emlékszem (nagyjából) hol volt a videókölcsönző. És talán láttam sok év múltán a Favorit moziban is (az állomás utcájában), de lehet, hogy egy másik filmet láttam sok év után ott újra.

Szóval anno sokat filozófizáltam rajta, az persze világos volt, hogy a premissza, hogy az emberi testből elég elektromos energiát lehet nyerni egy robot civilizáció fenntartásához, az teljességgel nonszensz (legalábbis a mi bolygónkon érvényes fizikai törvények alapján). Állítólag a csótányok alakítják át leghatékonyabban az eleségüket proteinekké, lehet ezért is lesznek ők a fő élelmiszer forrás a szép új jövőben ami ránk vár (ha nem kezeljük az éghajlatváltozást és összeomlanak a növénytermesztő ökoszisztémáink). De a csótány intelligencia mesterséges intelligencia általi szimulációja és kontrollja messze nem lenne ilyen érdekes. Ezért a jó sci-finek mindig megengedünk egy blőd premisszát, hogy kibontsa mi lesz a világgal ha az véletlenül igazzá válik és a többi dologban a Mátriksz konzisztens az akkori világról alkotott elképzeléseinkkel.

Mivel nem írtam le, hogy mit filozófizáltam anno, most csak egy rossz rekonstrukcióját tudom csak produkálni, ezért aztán rövidre is veszem. Akkoriban még valamennyire komolyan tudtam venni a vallást is mint ami egy konzisztens világképet tud adni, igaz, a zen volt az utolsó bástya amit tanulmányoztam és szépen összeillett a megvilágosodás a Níó ébredésével. Szóval valami olyasmin filozófizáltam, hogy az ember veszélyben van, hogy átalussza az életét és ha nem világosodik meg, akkor nem érti meg, hogy mi is az élet igazi mozgatórugója. Meg ha az ember megérti az életét, akkor képes teljesen más szempontból látni a világot (ugye a töltények megállítása a levegőben) és ura lesz a saját (és mások?) életének. Gondolom azzal töltöttem el a legtöbb időt, hogy hogyan lehetne megtalálni az egérlyukat amin be lehet bújni a színfalak mögé, biztos voltam benne, hogy vannak színfalak.

Aztán jöttek a Mátriksz folytatásai és azokból aztán már nem értettem semmit, mondjuk azt valamennyire megsejtettem, hogy a végén kibékül az ember és a gép, mint ahogy a buddhizmusban is meg kell béküljünk a világgal amibe belecsöppentünk. Aztán rájöttem, hogy a folytatások arról szólnak, hogy az alkotók kitalálták, hogy Níó legyen a rendszer része, egyszerre legyen program is és igazi ember is (mint minden valamire való mesterséges intelligencia) és ennek a dualitásnak a csűrés-csavarásával (főként azok a metrós jelenetek voltak kibogozhatatlanok anélkül, hogy Níó program létét feltételeznénk) el lehet adni még két részt, természetesen a kellő mennyiségű és minőségű akcióval nyakon öntve.

És akkor el is érkeztünk oda, amiről írni akartam, azaz az Animátriksz spinoffhoz, ami ugyebár animációs filmek gyűjteménye, ami csak egyszerű történeteket mesél a Mátrikszból, bár ugye az első rész, a Final Flight of the Osiris prológusként szolgál a a második filmhez. Fura mód, nekem ezek a rövid kis történetek arról, hogy hogyan ébrednek az ember rá a Mátriksz létére az igazán érdekes történetek a Mátriksz világából. És a Mátriksz kialakulásáról szóló The New Renaissance részek pedig talán az egyik legletaglózóbb történetek amelyeket valaha filmvásznon (képernyőn, moziban ezt sosem) láttam. Én simán el tudnék nézni egy sorozatot csak ilyen ébredési történetekből, az biztos. Néha jöhetne egy rész, ami arról szól, hogy az emberiség hogyan rohan a végzetébe, mert bár önállóan az emberek hegyeket tudnak mozgatni,

És szomorú módon, most megint egyre időszerűbbé kezd válni a Mátriksz a fék nyúzzal kapcsolatban. Sokan önként választják az álomvilágot, mert az sokkal szebb a valóságnál. Megint van a színfalak mögött megbújó egy vagy több szereplő, aki az emberek viselkedését irányítja a központi idegrendszerükre mért jól irányzott impulzusokkal. Szerencsére egyelőre nincs a koponyánk hátsó részén direkt csatlakozó az agy V1 részéhez, hanem a jól megszokott szemet és látóideget használják az információk beviteléhez, de ez csak a legapróbb részlet, bármikor megváltozhat. Az izmokba sincs még direkt csatlakozó építve, de elég jól működik a fék nyúz általi programozás mozgás vezérlése, bár egyelőre még csak ritkán intéznek akciókat kapitólium méretű épületek ellen, de ez is változni fog még, ha sikeres lesz a rendszer kalibrációja és magasabb szintű kontrollt sikerül elérni több embernél.

Itt az ideje egy jó sorozatnak ami az ébredésekről szól, akár a Mátrikszban is.

Zene, természetesen Conga Fury. Na jó, legyen egy link a teljes zenére, bár ez nem hivatalos, tehát akár holnaptól bedobhatja a kockás törülközőt.

Pikszelnek meg 386dx25 aki mostanában megint kezd aktiválni.

Isten áldja a mesterséges intelligenciát és az rss-t.

Mastercard lansează pachetul pentru Digitalizarea

Dacă până acum transformarea digitală reprezenta un plan pe termen lung, iată că pandemia ne-a forțat să găsim soluții pentru unele dintre cele mai mari provocări cu care s-a confruntat mediul de business: mobilitate redusă, mutarea activității preponderent în online, interacțiune fizică limitată. Suntem bucuroși că putem contribui în mod direct la această transformare digitală a României și suntem pregătiți cu toate resursele necesare. Prin acest parteneriat dorim să ne arătăm disponibilitatea de a susține toate IMM-urile care-și doresc continuarea activității într-un mod cel puțin la fel de eficient și productiv ca până acum. Sperăm ca acestui demers frumos inițiat de Mastercard să i se alăture mulți alți furnizori de produse sau servicii care să vină în sprijinul sectorului privat.2020 ne-a schimbat pe toți, de la modul în care gândim, lucrăm și trăim. Ne-a pus în fața nevoii de adaptare rapidă pentru a ne putea desfășura activitățile pe care până atunci le făceam într-un anumit fel. Cea mai mare nevoie de transformare a venit, însă, în sectorul afacerilor mici care au înțeles, mai mult ca niciodată, că digitalizarea îi va ajuta fundamental, chiar dacă business-ul lor este unul tradițional. Venim astăzi în sprijinul micilor întreprinzători cu o serie de oferte special create să îi ajute în acest nou context local, regional și mondial.

láthatóság számolással

Most elég sok idő telt el a legutóbbi videó óta, azért mert amin most dolgoztam, az egy kicsit bonyolult dolog. Szerencsére az én kockákból álló világomban nem olyan nagyon bonyolult, de lehet, nem ártott volna elolvasni egy kicsit az irodalmat a témában. Szóval a láthatóságon dolgoztam. Ez nagyjából azt jelenti, hogy megpróbáljuk megjósolni, hogy egy pontból melyek azok az objektumok amelyek láthatóak és csak azokat rajzoljuk ki. Van egy fontos szabály a láthatóságban, hogy nem szabad alulbecsülni a láthatóságot, azaz látható dolgokról hibásan azt mondani, hogy nem láthatóak, mert akkor hibás képet kapunk és az a legrosszabb, ha elkezdenek előtűnni dolgok olyan helyeken, ahol már eddig is látnunk kellett volna őket. Ezért aztán egy kicsit inkább felül szokták becsülni a láthatóságot, azaz olyan dolgokról is azt mondjuk, hogy láthatóak, amelyek valójában nem azok, majd megoldja a többi rendszer, hogy szépen az őket eltakaró dolgok valójában is eltakarják őket.

Na most voxeles világokban, azaz az én kis kockáimnál, azért könnyebb egy kicsit ez a dolog, mert általában a kockák sarkainál kell eldönteni, hogy mi látszik onnan és elég könnyű reprezentálni az üres teret, amin átmegy a fény és minden vele szomszédos tárgy láthatóvá válik, meg a nem üres teret is, amin nem megy át a fény, tehát ami a hátánál van, az nem látszik. Egy pontból. De lehet, hogy egy másik pontból meg látszik. Szóval nem olyan nagyon könnyű ez a feladat így sem, de engem nagyon rég óta érdekel és most jó volt egy kicsit olyan dolgokon dolgozni, amelyekre nem tudtam a választ. Rajzolgattam rendesen papírra a vonalakat meg festegettem a négyzeteket.

Az algoritmus egyébként nem túl bonyolult, egy kicsit még lehet finomítgatni valószínűleg, de azt majd legközelebb. Szóval röviden az algoritmus annyi, hogy először megkeresi az üres teret, azokat a kis kockákból nagyobb téglatestekbe csoportosítjuk, majd ezeket is még nagyobbakba, amelyeket láthatósági nódusoknak nevezek, persze a nódusnak itt nincs értelme, mert nem igazán értelmezem fa struktúrában ezeket, inkább csak egy egyszerű gráfként. Szóval miután megvannak a láthatósági testek, utána meg kell állapítani, hogy melyek látszanak melyekből, ez egy kicsit lassú folyamat, de én találtam egy elég gyors megoldást, az üres tér kitöltésével, konvex alakzatban, féle-forma. Egy kicsit talán túl felülbecsüli a láthatóságot, de gyors és a mostani grafikus kártyák ezzel már megbirkóznak, főként ha egy kicsit segítek is nekik egy kis mélységi rendezéssel és mélység gyors meghatározásával, ami nekem a kockákkal egy könnyű feladat.

Szóval alapvetően ez most egy fontos lépés volt abba az irányba, hogy jó nagy világokat tudjak alkotni amelyek futási ideje csak a lokális bonyolultságtól függ.