Hail, Caesar! (2016): Nekem ez bejött. Cohen testvérek általában bejönnek, a téma is érdekes, bár fogalmam sincs, hogy ez hányadik korszaka is Hollywoodnak, a múlt század közepe már kosztümös filmnek számít nálam. Már nem is tudom, hogy pontosan melyik évtizedben játszódik, valószínűleg az 50-esben, akkor ment nagyot a McCarthy-izmus. Szerencsére az nem nagyon van benne. Van egy csomó referencia amelyeknek én felét sem értem, de legalább elkülöníthetőek jól, néha a film betétekkel, néha meg azzal, hogy mennyi változott azóta. Igazából nem is kéne erről többet írni, ezek a filmek nekem mind bejönnek, már csak kéne tudni, hogy mi az az "ez".
The Painted Bird (2019): Na ez húzós volt. Ebben a hónapban ennyi elég is volt a második világháborúból. Csak erős gyomrúaknak, de nem azért, mert olyan sok vér folyna. Az tuti, hogy kicsit erősen játszik arra, hogy a múlt nem is volt olyan dicsőséges, mint azt egyesek gondolják, talán egy kicsit nagyobb egyensúlyra törekedhetett volna a rendező, de valószínűleg a könyv is ilyen. Vagy nem, de akkor azért a sokkolás egy kicsit megkérdőjelezhető.
Misbehaviour (2020): Az előző film után egy könnyedebb szórakozásra vágytunk és meg is kaptuk ebben a filmben. Persze, van azért üzenet, sajnos a feminizmus még mindig küzdelem, de hát nincs mit tenni, az evolúciós sebességhez képest még igen elé vagyunk.
City of lies (2018): Na, ez az első film mióta vezetem ezt a naplót, amelyről kimentünk a moziból, azaz belealudt E és én nem ragaszkodtam hozzá, hogy másnap folytassuk, mert annyira azért nem érdekel a rapperek szomorú sorsa, már el is felejtettem a nevét. :) Egyébként mielőtt rám dobnátok a követ, főként a nagy laposat, azt azért megjegyzem, hogy bár nem hallgatok mostani rapet és hiphopot, az ami a GTA San Andreasban ment, az bejött.
Black Widow, azaz Penoza: The Final Chapter (2019): Na ez az, amikor olyanok akarnak hollywoodot csinálni, akik nem értenek hozzá. Holland bűnözős film, de elég műanyag, a dolgok csak úgy történnek. Talán volt ilyen sorozat is és annak a lezárása? Annyira nem érdekel, hogy utánajárjak. Simán kihagyható.
Peaky Blinders (első 5 szezon): A hónap nagy része erre ment el. Nagyon bejött. Jó kis bűnözős sorozat a 20-as évek Angliájából. Két okból is jó lenne, ha megvalósulna az utópia és eltűnne a bűnözés a társadalmunkból. Egyrészt ugye mindenkinek jobb volna most, másrészt a bűnözős filmek mind a ködös vagy kevésbé ködös múltban játszódnának, ami nekem nagyon bejön. Van itt minden, első világháború hatásai, politikai radikalizmus, osztályharc, mélyszegénység, bandaháborúk, egy kicsit szirupos családi kötelékek, orgyilkosság. Elég jó történetet gyúrtak össze benne és a helyszínek is elég jók, bár látszik, hogy nem volt nagy kedvük felépíteni egy egész szurkos gyárat még egyszer. És a megnyugtató tudat, hogy az egész csak fikció. És a nyugtalanító tudat, hogy valószínűleg ezeknek a folyamatoknak isszuk most a levét anélkül, hogy megértenénk, mire cserélte fel a politikai és tőkés osztály az orgyilkosságot és a rendőrség vasmarokkal tartását. Azt csak halkan mondom, hogy nagyon átértékel bizonyos dolgokat a jelenben, ha ebből a perspektívából nézzük. Lesz még egy szezon, nagyon várom. Talán ideje lenne megnézni a Sopranost is, nekem eddig kimaradt, akkor készült, amikor a sorozat még nem jelentett sok jó dolgot, ha nem volt Star Trek vagy X Files. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése