Az elmúlt hónapok alighanem egyik legnépszerűbb és legtöbbek által várt filmeposza lett Denis Villeneuve 165 millió dollárból, jelentős magyar közreműködéssel készült Dűnéje. A film gyönyörű látványvilága, monumentális, Hans Zimmer nevéhez méltó zenéje, Timothée Chalamet és színésztársainak eleganciáján túl, a nézőnek talán szokatlan, hogy a 10191. évben is, a galaktikus korban, évezredekkel a földi ember korától megjelenik a vallás, mint létező, élő erő az ember történetében.MIT KERES A VALLÁS A SCI-FIBEN?A Frank Herbert munkája alapján készült mozifilm több mint 8000 évvel a mai időszámítás után játszódik, egy galaktikus birodalomban, ahol a bolygóközi, fényéveken átívelő utazásokban elengedhetetlen fűszer az Arrakisz bolygó és a teljes galaxis legnagyobb kincse. Ez a kincs, amelyet mitikus történettel rendelkező, gigantikus homokférgek termelnek és ajándékoznak az ott élő sivatagi embernek, a birodalom gazdasági motorja. A bolygón élő fremenek – sivatagi nép – ezer éve ezen a bolygón élnek, a kilencedik évezred végén kerültek a bolygóra, mint a Zenszúni Vándorok vallási szekta hívei. Vallásuk – melyben fontos szerepet játszik a homokférgek, amelyet a helyiek Shai-Hulud néven (a Sivatag Öregje) ismernek és isteni lényként tisztelnek. A fremenek vallása Herbert regényében köztudottan a kortárs iszlám vallásból ihletődött és annak egy jövőbeli, galaktikus változatát vetíti elénk. Vallásuk egyik fontos eleme a Messiás-várás, a Lisan al Gaib, a próféta, megváltó eljövetele.A Dűnében bolygók között utazik az ember, monumentális gépekkel, mai mércével felfoghatatlan technikai fejlettséggel rendelkező, a Kardasev-skála legalább kettes vagy hármas fokozatának megfelelő emberi faj jelenik meg a távoli jövőből. Gondoljunk csak bele: ez a távolság időben akkora nagy tőlünk, mint a Kr.e. 5500-6000 körül létezett korai, neolitikus kultúrák Európában a mai korhoz viszonyítva. Mégis, Herbert világában az emberiség több évezredes történetében a vallás, mint jelenség nem tűnik el, sőt, elementáris erővel bír: a Dűne szigorú szertartásai, a királyi házak ritualizált szokásrendje és a diplomácia, valamint a galaktikus birodalom fennmaradásának alapintézményei is a vallásos hagyományokra épülnek. A vallás szférájába tartoznak a különleges látnoki képességekkel megáldott, tanult rend, a Bene Gesserit tagjai is.Ugyancsak fontos elemként jelenik meg a vallás a nemrég sorozat formájában is megjelent Alapítványban, I. Asimov monumentális művében. Bár a nagy orosz-amerikai sci-fi író önmagát a racionalitás prófétájaként emlegette és célja volt, hogy a kritikai, szkeptikus gondolkodást hirdesse, azt több interjúban is elmondta, hogy véleménye szerint az emberiség valószínűleg soha, vagy nagyon sokáig nem fogja tudni levetkőzni az irracionális gondolkodást, a vallásosságát. Talán emiatt is szerepel a vallás olyan fontos elemként az Alapítványban is, de Asimov számos esszében, szakmai írásában foglalkozott vallás és sci-fi kapcsolatával, például egy 1986-os tanulmányában (Religion and Science Fiction. In: Asimov, Close Encounters with the Deity, Peachtree Publishers 1986). Munkássága éles ellentétben állt Joseph Campbell, korának egyik legbefolyásosabb amerikai valláskutatójával, de bírálta a New Age mozgalmakat és az 1960-as években elszaporodott újvallási mozgalmakat is. Ennek ellenére, galaktikus univerzumaiban az isteni világ a szcientizmus vallásaként, a Tudóspapok és az istenített tudományként jelenik meg.Ennél is érdekesebb a cyberpunk világ atyaként ismert Philip K. Dick sci-fi világa, ahol a vallás még hangsúlyosabban megjelenik. Ennek egyik fő oka 1974-es személyes látomása, amely gyökeresen megváltoztatta az életét és amelyet ő maga teofániaként, közvetlen istenélményként értelmezett. A sci-fi világok vallásai értelemszerűen nemcsak az adott szerző személyes érdeklődését és jellemét jelenítik meg, de a művek keletkezésének korát, főbb jelenségeit is. C. S. Lewis, a neves oxfordi professzor és fantasy-író korai, 1938-as regényében, a Csendes Bolygóban fényalapú angyalokról és isteni lényekről ír. A Star Trek, Battlestar Galactica vagy Howard Philip Lovecraft egész mitológiát teremtő Cthulhu-istenvilága csak néhány a megszámlálhatatlan istenségnek és vallásnak, amely a jövőben játszódó fikciós művekből ismertek. Ezek az istenek nemegyszer valójában a Kardasev-skála hármas, négyes fokozatú, galaxisokat uraló, vagy akár intergalaktikus utazásokra képes civilizációk uraiként jelennek meg, akiket a tőlük alsóbbrendű életformák – nemegyszer az ember jövőbeli utódai – imádnak.A kérdés, miszerint fennmarad-e a vallás az emberiség történetében évtizedek, évszázadok múlva és ha igen, milyen formában, ma talán egyre aktuálisabb.Egyre erősödik az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban egy új, szekularizációs és transzhumanista mozgalom, amely a vallásos intézményeket, a vallásgyakorlatot irracionális babonának tartva, igyekszik azt szótárával és ritualizált gyakorlatával együtt kiszorítani a hétköznapokból. A nyugati világban a vallásgyakorlat és templomi jelenlét történelmi mélységekben, a nyugat-európai lakosságnak kevesebb, mint 20% gyakorolja vallását (havi egy mise, istentisztelet, ima). A világjárványban döbbenetes méretet öltött a tudományba vetett hit, amelyet a szakirodalom a szcientizmus néven ismer: a tudós, mint társadalomvezető, a morális, tudományos és totális igazság egyetlen és hiteles birtokosa, ideológiai méreteket öltött. Ennek ellenére, a spirituális és alternatív vallási mozgalmak viszont újabb reneszánszukat élik Nyugat Európában, míg Kelet-Európa ideológiailag rezisztens és defenzív, bezárkózó jellegét bizonyítva, egyre erősödő vallásossággal számol, igaz leginkább az idősödő generációk és politikai narratíva terén. A gyakorlatban a fiatalság körében sem Románia, sem Magyarország nem áll sokkal jobban a nyugati tendenciákhoz képest.MI LESZ A VALLÁSOK SORSA FÉL ÉVSZÁZAD MÚLVA?Vagy a XXII. században? A kérdésre nehéz válaszolni, de az eddigi történelmi tendenciák azt mutatják, hogy a nagy vallások, amelyek jelenleg a Föld lakosságának jelentős részét meghatározzák (ábrahámi vallások, hinduizmus, buddhizmus, sintoizmus) és az állandó változáson, megújuláson átmenő újpogány, kisvallási vagy akár cyberpunk vallási mozgalmak biztosan túlélik a XXI. századot. A vallástudomány számos irányzata, de leginkább a kognitív vallástudomány legújabb elméletei – nagyrészt a genetikai kutatásokkal karöltve –hangoztatják, hogy az emberi vallásosság genetikailag (memetikailag) öröklődik és elválaszthatatlan az emberi természettől. A Hyperactive Agency Detection Device (HADD) és a „Theory of Mind” néven ismert elméletek szerint, a korai emberi agy túlbonyolította a világ jelenségeinek értelmezését, megértési folyamatát, amelyben az asszociációnak, történetiségnek (narratíva, mítosz) és absztrakciónak (fantázia) fontos szerepe volt úgy az agy fejlődésében, mint az ezzel kialakuló vallásos gondolkodásban is. A kognitivisták szerint tehát az emberi agy fejlődése és a Homo sapiens története elválaszthatatlan a vallásos gondolkodástól, amelynek evolúciós szerepét csak az elmúlt 2-3 évtizedben kezdték komolyabban kutatni. Elsősorban Daniel Dennett Breaking the Spell: Religion as a Natural Phenomenon című 2006-os kötete pezsdítette fel a kognitív vallástudományt, igaz, Dennett pontosan a kognitivisták legnagyobb élő alakjától, Armin W. Geertztől kapta a leghevesebb kritikát kötetével kapcsolatban.Amennyiben tehát a vallás részben evolúciós-genetikai, részben kulturális-történelmi jelenségként, transzgenerációs örökségünk, akkor a sci-fi világokban 8000 év múlva is fellelhető vallásgyakorlat és vallásos élet nem is annyira „sci-fi” már, mint ahogy az elsőre tűnik a filmvásznon. Ezt persze, majd eldönti Kronosz, az Idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése