A regény hőse Hal Bregg, a kozmoszban tett hosszú útjáról tér vissza a földre, ahol időközben teljesen megváltozott viszonyokat talál. Nemcsak a technika alakul át – más az életmód, és más az emberek természete. S más a férfiak és nők egymáshoz való viszonya is.Hal összeütközésbe kerül ezzel a megváltozott, néha meghökkentően idegen világgal és lakosaival, akik nem honfitársai az időben, s mégis velük kell leélnie hátralévő életét. Végül a szerelem segíti hozzá, hogy megtalálja a helyét, s lázongás és keserűség nélkül gondolhasson azokra, akik elrepülnek a csillagok aranygyapjúáért.Nem is tudom, hogy hányszor olvastam már újra ezt a könyvet, de Lemtől ez az egyik mű, amely valahogy beleragadt a fejembe.A művet alapvetően három szálra bontanám, az első, hogy milyen hatása lenne az űrhajósokra az, hogy nagy időeltolódással térnének vissza a Földre, ahol az élet már egészen más, mint amit megszoktak. Hogyan próbálnak beilleszkedni (illetve hogyan nem), mit tudnak kezdeni ezzel a helyzettel, ki milyen megoldást talál. A legénység egyik tagjának (Hal Bregg) szemén és tapasztalatain keresztül látjuk és értjük meg egyre jobban az új világot, és ahogy ezt az író megoldotta, az egyszerűen zseniális.A másik szál a betrizáció, amely párhuzamba vonható Burgess Gépnarancs c. művével (amely azonban egy évvel későbbi, mint ez a könyv!), amelyben megpróbálják egy ember személyiségét úgy átalakítani, hogy ne legyen képes erőszakos cselekedetekre. Itt az egész emberiséggel történik ugyanez, egy egyszerű injekció által, amelyet eddigre mindenki természetesnek vesz. Ez egy működő rendszer, amely kinőtte a gyermekbetegségeit. Lem nagyon jól felépíti az egészet, aztán körüljárja a témát, hogy vajon helyes lenne-e ezt megtenni, vagy sem, vajon túl nagy árat fizetne ezért az emberiség, de jó érzékkel véleményt nem formál róla. Minden olvasó maga döntheti el, hogy szeretne-e egy ilyen világban élni, vagy sem. Őszintén megmondom, hogy minden hátránya ellenére azt a világot választanám ahelyett, amelyben most élek, amelyben csupán az emberek szintjén van jóság, az emberiség alapvetően gonosz, kegyetlen, és nem bízom abban, hogy ez valaha meg fog-e változni valamiféle drasztikus beavatkozás nélkül.A harmadik szál pedig egy őrült, zsigerekig hatoló szerelmi történet nagyon erős, szenvedélyes érzelmekkel, ami a sci-fi irodalmat tekintve ritka madár, ezért különleges. És ezért ragadt meg a fejemben elsősorban.Most azonban igyekeztem mindhárom szálra koncentrálni, és a szálak egymásra való hatására. És ez utóbbi miatt vonom le azt a fél csillagot, mert nem sikerült tökéletesen összegyúrnia, hogy homogén egészet alkosson. Azonban ennek ellenére bátran ajánlom bárkinek, aki szeret fejest ugrani az ismeretlenbe, szereti Lemet, a sci-fi-t, no és a szerelmi történeteket. :)Így a harmadik könyv olvasása körül, egyre világosabban látom, hogy Lem igazából ugyanarról szeretett írni: a megismerés, a megértés korlátairól, arról hogy saját lényünkbe vagyunk zárva, fizikai és szellemi értelemben is, és egy tőlünk alapjaiban eltérő felépítést vagy folyamatot gyakorlatilag képtelenek vagyunk megérteni.A Visszatérésben ezt a lehetetlen helyzetet nem egy idegen civilizációval vagy lénnyel szemben érzékelteti, mint a Solaris és az Éden c. regényeiben, hanem emberi kultúrákat ütköztet össze, két földi civilizációt, amelyeket pusztán az idő választ el.Az alapötlet egyszerű, de nagyszerű: egy űrhajós 30 évesen csillagközi küldetésre indul, és miközben számára 10 szubjektív év telik el, visszatérésekor a Földön 127 év pereg le. Az űrhajós ismerte és vállalta ezt az áldozatot, mégis készületlenül éri a változások jellege. Megdöbbenése, viszolygása, elveszettsége határtalan, és Lem remekül ábrázolja ezt az idegenséget, ezt a zavart rögtön a nyitójelenetben, a főhős órákig tartó bolyongásával egy terminálon, vagy később, a dadogó, szakadozott párbeszédeken keresztül. A meg nem értés persze abból következik, hogy nemcsak a külsőségek, a technológia változott egy bő évszázad során, hanem egy biotechnológiai felfedezés hatására maga az emberi személyiség is átalakult. Ez a könyv tehát egy újabb izgalmas gondolatkísérlet érzékeny, irodalmi megközelítése.Megjegyzés: Hal Bregg visszaemlékezéseiben az egyik lakatlan bolygó bizarr világa határozottan a Solarisra emlékeztetett. A két regény ugyanabban az évben jelent meg, kíváncsi vagyok, van-e itt valami összefüggés. :)Aki szereti Stanisław Lemet, annak kár lenne kihagyni ezt a kötetet. Elég nehéz értékelést írni erről a műről, hiszen annyira összetett az egész, hogy nem könnyű egy olyan véleményt megfogalmazni, amit nem tett meg más már előttem. Az elején azt gondoltam, hogy ez valami szürreális világ! Rögtön bele a közepébe, az új világba, minden futurisztikus, s ehhez ráadásként még jött az is, hogy annyira bonyolult volt minden, nehéz megfogalmazni, de maga a város, vagyis a pályaudvar, az épületek, az emberek, a közlekedés mibenléte egészen elképesztő volt. Úgy éreztem, élvezni is fogom, felkeltette az érdeklődésemet, és amikor az emberi kapcsolatokra tért át, még akkor is fokozta ezt a megdöbbenést, de amikor Hal elvonult a tengerparti házába, akkor átfordult hirtelen egy értelmetlen szerelmi huzavonává. Rögtön legalábbis még nem ez történt, de itt már elmúltak a furcsaságok, az Olaffal folytatott párbeszédeknek meg nem volt kimondottan értelmük, szinte az egész elhallgatások sorából állt, még amikor a végén Hal mesélt Erinek az űrben töltött időről, akkor talán valami értelmet nyert, de az így is csekély volt, és összességében az az elbeszélés is rendkívül bonyolult, összetett és hiányos.Jobb lett volna mindjárt tisztázni ezt az egészet, és egyáltalában kihagyni belőle a nőt. Nem értettem! Nem csak az okokat, a döntésüket, de magát az ilyen rögtönzött, tessék-lássék, értelem és kommunikáció nélküli kapcsolatot eleve nem tudom megérteni, ez így szerintem nem is történhet meg. Nincs alapja.A második felének a közepe táján elejt még egy-két folytatást és kis híján előzmény nélküli megjegyzést, illetve eseményeket, lehetséges feladatokat, de ezek lógnak, a befejezés igen csak odacsapott lett, nagyon elvette a kedvemet.A világ igazán tetszett, teljesen lenyűgözött, de a történet elég lapos volt, sajnos nem tudtam élvezni, és érteni sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése