Einen guten Rutsch ins neue Jahr!

The Matrix Resurrections

The Matrix Resurrections is a 2021 American science fiction action film produced, co-written, and directed by Lana Wachowski. It is the sequel to The Matrix Revolutions (2003) and the fourth and final installment in The Matrix film franchise. Keanu Reeves, Carrie-Anne Moss, Lambert Wilson, and Jada Pinkett Smith reprise their roles from the previous films, and they are joined by Yahya Abdul-Mateen II, Jessica Henwick, Jonathan Groff, Neil Patrick Harris, and Priyanka Chopra Jonas. The film is set sixty years after the events of Revolutions and follows Neo, who lives a seemingly ordinary life as a video game developer troubled with distinguishing dreams from reality. A group of rebels, with the help of a programmed version of Morpheus, free Neo from an altered Matrix and fight a new enemy that holds Trinity captive.

Following the release of Revolutions, the Wachowskis denied the possibility of another Matrix film, though rumors emerged since then about a possible fourth Matrix film and the studio constantly expressed interest in reviving the franchise, hiring Zak Penn to write a new screenplay after the Wachowskis refused every offer to create more sequels. In late 2019, a fourth Matrix film was finally announced, with Lana Wachowski returning as director without her sister and Reeves and Moss reprising their roles. Filming started in February 2020 but was halted the next month by the COVID-19 pandemic. Wachowski toyed with the possibility of shelving the project and leaving the film unfinished, but the cast insisted that she finish it. Filming resumed in August 2020, concluding three months later.

The Matrix Resurrections premiered in Toronto on December 16, 2021, and was released by Warner Bros. Pictures on December 22, 2021, both theatrically and via the HBO Max streaming service. It has grossed over $70 million. Critics praised the performances of the cast, though the writing, action scenes, and visuals received some criticism.

The End of the Beginning

https://www.youtube.com/watch?v=U-N9kOMyod4&list=OLAK5uy_lSmjIx389ceZh-bQNG3d8O9XtDpbVwnnM&index=2

Provided to YouTube by TuneCore The End of the Beginning · God Is An Astronaut The End of the Beginning (2011 Remastered Edition) ℗ 2014 Revive Records Released on: 2011-12-16 Auto-generated by YouTube.

https://www.youtube.com/channel/UC-bApZr7tuETL3Vc8zLYpbA

MIÉRT KÁROS A MESTERSÉGES NÉPESSÉGNÖVELÉS ÉS A MAI “CSALÁDPOLITIKA”?

A „családpolitika” a mai erdélyi és magyarországi közélet egyik legfontosabb témájává nőtte ki magát, a „demográfiai veszélyek” pedig most is, mint régebb, beindítják az emberek fantáziáját. Felkapta a média Kelemen Hunor nyilatkozatát is az idén szeptemberben megrendezett Demográfiai Csúcstalálkozóról, mert többen is úgy értelemezték, hogy dicsérően említi egy összehasonlításban a romániai abortusztilalom korszakának magas születésszámait . Attól függetlenül, hogy csupán egy statisztikáról van szó, úgy tűnik, a magyarországi kormány – és valószínűleg ennek hatására az RMDSZ – a születési számokat mesterséges ösztönző intézkedésekkel szeretné megnövelni térségünkben. Mivel a család és a családpolitika jól láthatóan “forró témává” vált, és sokan aggasztónak tartják az alacsony születési arányokat, megpróbálom röviden felvázolni, hogy szerintem a népességgyarapodás mesterséges növelése miért káros gazdasági szempontból. Nincs szándékomban kifejteni, miért imorális sokszor a retorika, ami ennek az ún. “családpolitikának” a hátterében áll, pedig arról is lehetne beszélni – reményeim szerint elegendőek a rideg és egyszerű gazdasági tények is.

Röviden megemlítem azt is, hogy nem ellenzem a családtámogatást és a gyerektámogatást – az eddigi formájukban. Az, hogy az állam támogatja a gyerekvállalást azért fontos, mert sokan (legtöbben?) mindenképpen fognak családot alapítani, és az állam egyszerűen csak csökkenti az ekörüli, óhatatlanul megjelenő egyéni és társadalmi bizonytalanságot, amelyre általában nem készülnek a fiatalok racionálisan, főleg a szegény családok esetében (valószínűleg sokaknak nincs fiatalon egy kidolgozott tervünk arra, hogy mikor lesz gyerekünk, mennyit kell félretenni rá stb.). Hasonlít ez az állami nyugdíjak esetéhez: sokan nem gondolnak eléggé előre ahhoz, hogy félretegyenek nyugdíjas korukra, így az állami nyugdíjak megelőzik az öregkori mélyszegénységet.Ezen felül viszont a “családpolitika” elsőrendű prioritássá tétele és az, hogy minden áron növelni akarjuk a népességet már egy teljesen más kérdés: az eddigi állami családtámogatás a jólét növeléséről és a bizonytalanságok eloszlatásáról szólt, nem a demográfiai bütykölgetésről és bűvészkedésről.


Elsősorban arról kell szót ejtenünk, hogy a mesterségesen megnövelt szaporulat jóval a potenciális szintje alá csökkenti az egy főre eső nemzeti jövedelmet. (Mesterséges népességnövelésnek tartom azt is, amikor olyan forrásokat von el az állam a gazdaságból, amelyeket más, termelékeny projektekre költött volna a magánszektor vagy maga az állam.) Az elemzésem a klasszikus Solow-modellre támaszkodik, de pontosan ugyanarra az eredményre jutunk összetettebb modellekkel – a lényeg az, hogy a mechanizmus, amit leírok, meglehetősen általános érvényű és rigorózus. Most egy kis türelmet kérek az olvasótól – elmagyarázom, hogyan működik a modell, amiből az is kiderül, hogy miért nevezem károsnak a mesterséges népességnövelést. Tételezzük fel, hogy a gazdaság tőke és munkaerő segítségével termeli a nemzeti jövedelmet, ezt a két “inputot” pedig a technológia minősége – a termelékenység – erősíti. Tételezzük fel azt is, hogy a nemzeti jövedelem növekszik, ha bármelyik inputhoz hozzáadunk: ha a munkaerőt és a tőkét is növeljük x-szeresére, a nemzeti jövedelem is x-szeresére növekszik, míg ha csak az egyik inputot növeljük x-szeresére, a jövedelem kevesebb, mint x-szeresére fog növekedni – és ha sokáig csak az egyiket növeljük, és a másikat nem, a jövedelem egyáltalán nem fog növekedni. Ez annyit jelent, hogy mind tőkére, mind munkaerőre szükség van a hatékony termeléshez. Ezek a feltételezések – és az is, hogy ilyen egyszerűen leírhatjuk a gazdasági termelés sajátosságait – meglehetősen valósághűek, sőt, általánosíthatóak is anélkül, hogy ez változtatna a következtetéseinken.

Hogyan növeljük a “nemzetek gazdagságát”? Amint mondtam, ha növeljük a tőke és a munkaerő mennyiségét, a nemzeti jövedelem ugyanolyan mértékben növekszik. Akkor – kiálthatnánk fel – világos: ha növekszik a népesség és vele a munkaerő, a nemzeti jövedelem is gyarapodni fog! Viszont van egy probléma:ha jólétre törekszünk , akkor nem a nemzeti jövedelmet, hanem annak az egy főre eső részét akarjuk növelni. Ebben az esetben viszont ki kell vonnunk a népességnövekedés arányát a jövedelem növekedési arányából, és máris megvan a baj: ugyan növeli a jövedelmet a munkaerő, de azt ki is kell vonnunk az egy főre eső nemzeti jövedelem növekedéséből, így sehova se jutunk vele.


És mi a helyzet a tőkével? A tőke mozgása a Solow-modell központi eleme – amint kiderül, a tőkének van a legfontosabb szerepe abban, hogy az egy főre eső tőkét és jövedelmet az ún. “nyugalmi állapotába” hozza – ami jelenthet stabil növekedést is. Ez a nyugalmi állapot a “tőke mozgástörvény-egyenletével” írható le, ami egészen egyszerűen annyit mond, hogy ma annyi tőkénk van, amennyit befektettünk a tegnap, plusz amennyi megmaradt a tegnapi termelés után (a termelés alatt mindig kopik a tőke, és cserélni kell). Ezt átalakítva egy főre eső mennyiségekre, kapunk egy egyenletet, amiből tisztán látszik, hogy a nyugalmi állapotbéli tőke per fő – és vele a jövedelem per fő – növekszik a megtakarítási rátával, és csökken a kopási aránnyal, valamint a népességnövekedési aránnyal. Mindezt teljesen intuitívan is el lehet magyarázni: ha többet takarítunk meg, többet fektetünk be, és több tőke lesz a jövőben, amellyel termelhetünk; ha gyorsabban kopik a tőke, hamarabb kell kicserélni olyan jövedelemmel, amelyet fogyasztásra vagy új tőkére költhettünk volna; és ha növekedik a népesség, a tőke per fő – és így a jövedelem per fő is – definíció szerint csökkenni fog, hiszen több a „fő”, amire „esnie kell” a jövedelemnek. A Solow-modell úttörő felfedezése az, amit már említettem, hogy hosszú távon csak a termelékenység növekedése vezethet az egy főre eső jövedelem gyarapodásához – ha csak a tőke és a munkaerő mozog, az mindig egy nyugalmi pont körül fog gravitálni.

Ez mind rendben van, de ez elmélet – az adatok mit mondanak? Azt szokás mondani, hogy a modellek definíció szerint rosszak, mert nagyon kevés elemet vesznek figyelembe – de a fontos csak az, hogy az ok-okozati összefüggések érvényesek legyenek, mert akkor ökonometriai elemzéssel is vizsgálni lehet a valóságalapukat. A Solow-modell szerencsére nagyon robusztus, ezért mindmáig a növekedési közgazdaságtan egyik alapvető eleme, és többen ellenőrizték predikcióit statisztikai adatokkal. Kiemelkedőek ezek közül Mankiw, Romer és Weil (MRW, 1992), Knight, Loayza és Villanueva (1993), vagy Barro és Sala-i-Martin (2004), de még nagyon sokan építették statisztikai elemzésüket erre a modellre, Solow-tól (1957) Robert Barro-n (1991) keresztül napjainkig, ők viszont nem mindig a népességnövekedés hatásaira koncentráltak, hanem inkább a termelékenység növekedésére. MRW például egy humán tőkével kiegészített modellt vizsgált, és szinte hajszálpontosan azokat a paramétereket adta ki elemzésük, amelyeket a modell jósolt – természetesen a népességnövekedés és a főre eső jövedelem közti negatív összefüggés is tisztán látszott. Knight, Loayza és Villanueva ugyanezt ismételték meg, több adattal és összetettebb statisztikai módszerekkel, szinte ugyanazokkal az eredményekkel – a népességnövekedés hatása továbbra is ugyanaz. Barro és Sala-i-Martin könyvükben már a növekedés okainak sokkal szélesebb spektrumát vizsgálják, de a negatív hatás itt is ugyanúgy megtalálható az empirikus kutatásukban.A történelemben volt már példa arra is, hogy ezeket a következtetéseket felhasználva egyes országok a népesség csökkentését tették fő célkitűzésüké: Kínáról van szó, ahol a „one child policy” bevezetésével (családonként nem lehetett több egy gyereknél) 1980-ban (többek között) a főre eső jövedelem gyorsabb növekedését kívánták elérni.


Lehet azzal érvelni, hogy sikerült, mert széles körben ismert Kína hihetetlen gazdasági teljesítménye – a főre eső jövedelem ott pont a 70-80-as években kezdett rohamosan nőni – és valóban van ennek alapja. Persze azt is meg kell említeni, hogy a kettő egyáltalán nem köthető össze abszolút mértékben. Egyrészt még nagyon sok más elem volt, ami hozzájárult a sikerükhöz, mint a fokozatos piaci liberalizáció, másrészt pedig a „one child policy-nak” sok szörnyű következménye is volt, mint főleg egyes vidéki településeken a lánygyerekek hírhedt „eltüntetése” – ha már egy gyerek volt megengedett, akkor fiúkat akartak, akik az akkori társadalmi viszonyok között sokkal olcsóbbak és jövedelmezőbbek voltak a szülők számára.

Persze vannak olyan fejlődési közgazdászok is, akik tagadják, hogy a népességnövekedés negatív hatással lenne a nyugalmi állapotbéli főre eső jövedelemre. Hasan (2002) például egy nagyon érdekes kutatásában komplex ökonometriai modellekkel próbálta vizsgálni a főre eső jövedelem és a népességgyarapodás közti kapcsolatot Bangladesben. Ő arra a következtetésre jutott, hogy ugyan a jövedelem növekedése negatív hatással van a népességnövekedésre, fordítva viszont már egy pozitív viszony figyelhető meg: a népességnövekedés erősíti a jövedelmeket és a termelékenységet, mert a nagyobb piacok ún. „hálózati hatásokat” hoznak létre – ha több az ember, gyorsabban terjednek az új ötletek, gondolatok és felfedezések, ami stimulálja az innovációt is. Eltekintve viszont attól, hogy ez a kutatás szembemegy a széles körben elfogadott gazdasági tényekkel, kicsit furcsának tűnik nekem, hogy egy szegény ország – vagy nem különösebben gazdag, Románia esetében – , ami az új technológiákat szinte kivétel nélkül külföldről szerzi, hogyan tudna arra támaszkodni hosszú távon, hogy egy külföldre vágyó, sokszor egyik napról a másikra élő dolgozói réteg úttörő felfedezéseket fog szolgáltatni a gazdaság számára.

Térjünk vissza a gyakorlati kérdésekre.Érthető, hogy miért káros a népességgyarapodás mesterséges növelése – csökkenti az egy főre eső jövedelmet, ami az utolsó dolog, amire az amúgy is szegény volt kommunista országoknak szükségük van – ez, gondolom, nem kérdéses. “Dehát a népesség rohamosan csökken úgy Magyarországon, mint Romániában! Ez így nem mehet tovább!”– mondhatná valaki. Inkább gondolkodjunk el azon, hogy mi az oka ennek a népességcsökkenésnek.

Első sorban az, hogy a kelet-európai gazdaságokban rosszul működnek az “intézmények” (tág értelemben – az állam, a piac, a bíróságok stb.), rossz az infrastruktúra és rosszak a gazdasági ösztönzők – így a munkaerő termelékenysége gyenge, és emiatt a munkabérek alacsonyak – vagy elvándorolnak azok, akik nem tudnának megélni itthoni bérekkel (vagy sokkal jobb megélhetésük lenne külföldön), vagy pedig nem engedhetik sokan meg maguknak, hogy gyereket vállaljanak. Másodsorban a romániai jövedelmek és vagyonok hangsúlyozottan egyenlőtlen eloszlása azt sejteti, hogy a dolgozó rétegek nagy része annyit sem kap, amennyit munkájának termelékenysége megindokolna – hacsak a leggazdagabb cégvezetők és közszereplők túlnyomó része valóban nem annyival termelékenyebb, mint amennyivel nagyobb a jövedelmük az átlagos dolgozónál (és ami sokszor offshore számlákon köt ki, utána pedig természetesen nem a román vagy magyar gazdaságot gyarapítja). Harmadrészt pedig azért, mert mindez, együtt azzal a radikális fundamentalizmussal, ami egyre gyakoribb a hazai közéletben, és aminek szerves része, hogy nyomást helyez a társadalom azokra a nőkre, akik nem szeretnének gyereket vállalni, vagy hogy betiltjuk az abortuszt (mint Lengyelországban), sokak számára teljesen “élhetetlen” környezetet teremt.

Akkor viszont mit tehetünk, ha a népesség növekedését szeretnénk elérni? Tegyük félre most a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakat – véleményem szerint azt a széndioxid-kibocsátás megadózásával és innovációval lehet megoldani. Nem véletlenül hangsúlyoztam kezdettől fogva azt, hogy a mesterséges népességnövekedés az, ami káros. Ha a gazdaság lendületben van (vagy épp nem iparosodott még, amint azt a legszegényebb országokban láthatjuk, de ez nem releváns Kelet-Európa szemszögéből), akkor a népesség nem fog kórosan csökkenni – még ha esik is, a csökkenés aránya “elviselhető” lesz (megjegyzés: a “lendület” számít, nem a gazdagság – Japán gazdag, mégis demográfiai problémákkal küzd, mert jelenleg csigalassúsággal nő a nemzeti jövedelme).Ha jobb megélhetés biztosítható az embereknek, többen fognak az itthonmaradás mellett dönteni, és többen engedhetik meg maguknak, hogy gyereket vállaljanak.


Ez pedig hogyan lehetséges? Tekintsünk vissza egy kicsit megint a Solow-modellre: az egy főre eső jövedelmet a termelékenység tudja növelni hosszú távon, így az lenne a legjobb, ha a hazai állami és magánszektorbéli intézményeket próbálnánk javítani, illetve finanszíroznánk a kutatást és az innovációt – egyszerűen arról van szó, hogy hogyan lehetne az új felfedezéseket bevezetni a hazai termelési folyamatokba. Természetesen ez nem ilyen egyszerű, és nem áll módomban itt a hazai termelékenység problémáját kivesézni, de fontos belátni, hogy ha nem vagyunk képesek a gazdaságot termelékenyebbé tenni, és emiatt hosszú távon csökken a népesség, akkor még mindig jobb, ha ráadásul nem próbáljuk a népességet felpumpálni az alacsonyabb egy főre eső jövedelem és a csökkenő jólét árán.

Egy-két fontosabb tisztáznivaló kérdés: egyesek úgy érvelnek, hogy amennyiben a népesség túlságosan gyorsan csökken, akkor a nyugdíjellátási arány (a dolgozók és nyugdíjasok aránya) túlságosan megnő, és a nyugdíjrendszer összeomlik – így muszáj növelni a népességet. Van két rossz hírem: ha a népesség ma kezd növekedni, annak hatása a nyugdíjrendszer szempontjából csak 18 év múlva kezd érezhetővé válni – addig a függőségi arány, tehát hogy hány embert kell minden dolgozónak eltartania, növekedni fog, mert a gyerekeket is nekik kell eltartaniuk, utána pedig hosszú ideig csak kevéssel fognak az új generációk hozzájárulni a nyugdíjakhoz, már csak azért is, mert karrierjük kezdetén jellemzően kezdő, gyengébben fizetett munkát kell vállalniuk, ahonnan viszonylag kevés adó és nyugdíjhozzájárulás folyhat be.A másik rossz hír pedig, hogy ha a népesség növekszik, az nem garancia arra, hogy az új generációk a jövőben hozzá is járulnak a nyugdíjalaphoz – hiszen ha csak a demográfiai problémák tüneteit kezeljük és nem az okaikat, akkor az új generációkból is rengetegen fognak elvándorolni, és nyilván nem itthon fognak adózni.


A nyugdíjrendszer problémájának megoldása véleményem szerint egy hangsúlyozottabb áttérés lenne a “fully funded” rendszerre – tehát (egyszerűsítve) arra, hogy a mai nyugdíjakat az állam nem ma beszedett adókból, hanem befektetett nyugdíj- hozzájárulásokból állja – de ez most mellékes.A másik tisztáznivaló kérdés, hogy szerintem a különféle “családpolitikák” egyik-másik támogatójának és kezdeményezőjének egyáltalán nem a gazdaság és a jólét jár a fejében, hanem olyan érvek, mint pl. hogy “a feketék/románok/muzulmánok/zsidók/stb. gyorsan szaporodnak, és mi nem maradhatunk el mögöttük”, vagy hogy “egy keresztény társadalom a családra épül”.


Viszont ha ez a helyzet, akkor mérlegelni kellene, hogy érdemes-e ilyen típusú (jó esetben) naiv célokért cserébe olyan, a jólét és a gazdaság fejlődése szempontjából ártalmas intézkedéseket hozni, mint a népességnövekedés mesterséges emelése, és hogy hosszú távon tényleg javítható-e így tartósan egy ország demográfiai helyzete. Véleményem szerint egy élhető országot kellene teremtenünk, nem egy olyant, ahol hangzatos elképzeléseket követve, a valós gazdasági törvényszerűségeket figyelemen kívül hagyva, hatalmas károkat okozunk az egész népességnek, hiszen végső soron nem emeljük, hanem lerontjuk az életszínvonalát.

Douglas Lenat is the founder of Cyc

A mostani karácsony is egy olyan eseménynek volt tanúja, ami talán megváltoztatja pár gyerek életét. És néhány felnőttnek is akad okot majd a gondolkodásra. Ugyanis felbocsátották a JWST-t. Hat hónap múlva remélhetőleg kezdi ontani a csodálatos képeket és valamikor valakik megértik, hogy mi is történt igazából a 13 milliárd évvel ezelőtti világegyetemben, ami ide rakott minket.


Valószínűleg az atomháború sem öli ki az emberiséget. Nem a sugárzás és a rombolás volt eddig sem a fő probléma, hanem az, hogy amikor leég a városok nagy része, annyi korom kerül az atmoszférába, hogy évekig sötétség lesz és azt nem éli túl a növényzet, tehát az állatok sem, sőt, talán még a halak sem, talán esetleg a mélytengeriek.


https://www.youtube.com/watch?v=3wMKoSRbGVs

Douglas Lenat: Cyc and the Quest to Solve Common Sense Reasoning in AI | Lex Fridman Podcast #221


https://www.youtube.com/watch?v=V9_X1xLdoOk

VALLÁS A JÖVŐBŐL: A SCI-FI ISTENVILÁGA

Az elmúlt hónapok alighanem egyik legnépszerűbb és legtöbbek által várt filmeposza lett Denis Villeneuve 165 millió dollárból, jelentős magyar közreműködéssel készült Dűnéje. A film gyönyörű látványvilága, monumentális, Hans Zimmer nevéhez méltó zenéje, Timothée Chalamet és színésztársainak eleganciáján túl, a nézőnek talán szokatlan, hogy a 10191. évben is, a galaktikus korban, évezredekkel a földi ember korától megjelenik a vallás, mint létező, élő erő az ember történetében.MIT KERES A VALLÁS A SCI-FIBEN?A Frank Herbert munkája alapján készült mozifilm több mint 8000 évvel a mai időszámítás után játszódik, egy galaktikus birodalomban, ahol a bolygóközi, fényéveken átívelő utazásokban elengedhetetlen fűszer az Arrakisz bolygó és a teljes galaxis legnagyobb kincse. Ez a kincs, amelyet mitikus történettel rendelkező, gigantikus homokférgek termelnek és ajándékoznak az ott élő sivatagi embernek, a birodalom gazdasági motorja. A bolygón élő fremenek – sivatagi nép – ezer éve ezen a bolygón élnek, a kilencedik évezred végén kerültek a bolygóra, mint a Zenszúni Vándorok vallási szekta hívei. Vallásuk – melyben fontos szerepet játszik a homokférgek, amelyet a helyiek Shai-Hulud néven (a Sivatag Öregje) ismernek és isteni lényként tisztelnek. A fremenek vallása Herbert regényében köztudottan a kortárs iszlám vallásból ihletődött és annak egy jövőbeli, galaktikus változatát vetíti elénk. Vallásuk egyik fontos eleme a Messiás-várás, a Lisan al Gaib, a próféta, megváltó eljövetele.A Dűnében bolygók között utazik az ember, monumentális gépekkel, mai mércével felfoghatatlan technikai fejlettséggel rendelkező, a Kardasev-skála legalább kettes vagy hármas fokozatának megfelelő emberi faj jelenik meg a távoli jövőből. Gondoljunk csak bele: ez a távolság időben akkora nagy tőlünk, mint a Kr.e. 5500-6000 körül létezett korai, neolitikus kultúrák Európában a mai korhoz viszonyítva. Mégis, Herbert világában az emberiség több évezredes történetében a vallás, mint jelenség nem tűnik el, sőt, elementáris erővel bír: a Dűne szigorú szertartásai, a királyi házak ritualizált szokásrendje és a diplomácia, valamint a galaktikus birodalom fennmaradásának alapintézményei is a vallásos hagyományokra épülnek. A vallás szférájába tartoznak a különleges látnoki képességekkel megáldott, tanult rend, a Bene Gesserit tagjai is.Ugyancsak fontos elemként jelenik meg a vallás a nemrég sorozat formájában is megjelent Alapítványban, I. Asimov monumentális művében. Bár a nagy orosz-amerikai sci-fi író önmagát a racionalitás prófétájaként emlegette és célja volt, hogy a kritikai, szkeptikus gondolkodást hirdesse, azt több interjúban is elmondta, hogy véleménye szerint az emberiség valószínűleg soha, vagy nagyon sokáig nem fogja tudni levetkőzni az irracionális gondolkodást, a vallásosságát. Talán emiatt is szerepel a vallás olyan fontos elemként az Alapítványban is, de Asimov számos esszében, szakmai írásában foglalkozott vallás és sci-fi kapcsolatával, például egy 1986-os tanulmányában (Religion and Science Fiction. In: Asimov, Close Encounters with the Deity, Peachtree Publishers 1986). Munkássága éles ellentétben állt Joseph Campbell, korának egyik legbefolyásosabb amerikai valláskutatójával, de bírálta a New Age mozgalmakat és az 1960-as években elszaporodott újvallási mozgalmakat is. Ennek ellenére, galaktikus univerzumaiban az isteni világ a szcientizmus vallásaként, a Tudóspapok és az istenített tudományként jelenik meg.Ennél is érdekesebb a cyberpunk világ atyaként ismert Philip K. Dick sci-fi világa, ahol a vallás még hangsúlyosabban megjelenik. Ennek egyik fő oka 1974-es személyes látomása, amely gyökeresen megváltoztatta az életét és amelyet ő maga teofániaként, közvetlen istenélményként értelmezett. A sci-fi világok vallásai értelemszerűen nemcsak az adott szerző személyes érdeklődését és jellemét jelenítik meg, de a művek keletkezésének korát, főbb jelenségeit is. C. S. Lewis, a neves oxfordi professzor és fantasy-író korai, 1938-as regényében, a Csendes Bolygóban fényalapú angyalokról és isteni lényekről ír. A Star Trek, Battlestar Galactica vagy Howard Philip Lovecraft egész mitológiát teremtő Cthulhu-istenvilága csak néhány a megszámlálhatatlan istenségnek és vallásnak, amely a jövőben játszódó fikciós művekből ismertek. Ezek az istenek nemegyszer valójában a Kardasev-skála hármas, négyes fokozatú, galaxisokat uraló, vagy akár intergalaktikus utazásokra képes civilizációk uraiként jelennek meg, akiket a tőlük alsóbbrendű életformák – nemegyszer az ember jövőbeli utódai – imádnak.A kérdés, miszerint fennmarad-e a vallás az emberiség történetében évtizedek, évszázadok múlva és ha igen, milyen formában, ma talán egyre aktuálisabb.Egyre erősödik az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban egy új, szekularizációs és transzhumanista mozgalom, amely a vallásos intézményeket, a vallásgyakorlatot irracionális babonának tartva, igyekszik azt szótárával és ritualizált gyakorlatával együtt kiszorítani a hétköznapokból. A nyugati világban a vallásgyakorlat és templomi jelenlét történelmi mélységekben, a nyugat-európai lakosságnak kevesebb, mint 20% gyakorolja vallását (havi egy mise, istentisztelet, ima). A világjárványban döbbenetes méretet öltött a tudományba vetett hit, amelyet a szakirodalom a szcientizmus néven ismer: a tudós, mint társadalomvezető, a morális, tudományos és totális igazság egyetlen és hiteles birtokosa, ideológiai méreteket öltött. Ennek ellenére, a spirituális és alternatív vallási mozgalmak viszont újabb reneszánszukat élik Nyugat Európában, míg Kelet-Európa ideológiailag rezisztens és defenzív, bezárkózó jellegét bizonyítva, egyre erősödő vallásossággal számol, igaz leginkább az idősödő generációk és politikai narratíva terén. A gyakorlatban a fiatalság körében sem Románia, sem Magyarország nem áll sokkal jobban a nyugati tendenciákhoz képest.MI LESZ A VALLÁSOK SORSA FÉL ÉVSZÁZAD MÚLVA?Vagy a XXII. században? A kérdésre nehéz válaszolni, de az eddigi történelmi tendenciák azt mutatják, hogy a nagy vallások, amelyek jelenleg a Föld lakosságának jelentős részét meghatározzák (ábrahámi vallások, hinduizmus, buddhizmus, sintoizmus) és az állandó változáson, megújuláson átmenő újpogány, kisvallási vagy akár cyberpunk vallási mozgalmak biztosan túlélik a XXI. századot. A vallástudomány számos irányzata, de leginkább a kognitív vallástudomány legújabb elméletei – nagyrészt a genetikai kutatásokkal karöltve –hangoztatják, hogy az emberi vallásosság genetikailag (memetikailag) öröklődik és elválaszthatatlan az emberi természettől. A Hyperactive Agency Detection Device (HADD) és a „Theory of Mind” néven ismert elméletek szerint, a korai emberi agy túlbonyolította a világ jelenségeinek értelmezését, megértési folyamatát, amelyben az asszociációnak, történetiségnek (narratíva, mítosz) és absztrakciónak (fantázia) fontos szerepe volt úgy az agy fejlődésében, mint az ezzel kialakuló vallásos gondolkodásban is. A kognitivisták szerint tehát az emberi agy fejlődése és a Homo sapiens története elválaszthatatlan a vallásos gondolkodástól, amelynek evolúciós szerepét csak az elmúlt 2-3 évtizedben kezdték komolyabban kutatni. Elsősorban Daniel Dennett Breaking the Spell: Religion as a Natural Phenomenon című 2006-os kötete pezsdítette fel a kognitív vallástudományt, igaz, Dennett pontosan a kognitivisták legnagyobb élő alakjától, Armin W. Geertztől kapta a leghevesebb kritikát kötetével kapcsolatban.Amennyiben tehát a vallás részben evolúciós-genetikai, részben kulturális-történelmi jelenségként, transzgenerációs örökségünk, akkor a sci-fi világokban 8000 év múlva is fellelhető vallásgyakorlat és vallásos élet nem is annyira „sci-fi” már, mint ahogy az elsőre tűnik a filmvásznon. Ezt persze, majd eldönti Kronosz, az Idő.

Star Trek

Hail, Caesar! (2016): Nekem ez bejött. Cohen testvérek általában bejönnek, a téma is érdekes, bár fogalmam sincs, hogy ez hányadik korszaka is Hollywoodnak, a múlt század közepe már kosztümös filmnek számít nálam. Már nem is tudom, hogy pontosan melyik évtizedben játszódik, valószínűleg az 50-esben, akkor ment nagyot a McCarthy-izmus. Szerencsére az nem nagyon van benne. Van egy csomó referencia amelyeknek én felét sem értem, de legalább elkülöníthetőek jól, néha a film betétekkel, néha meg azzal, hogy mennyi változott azóta. Igazából nem is kéne erről többet írni, ezek a filmek nekem mind bejönnek, már csak kéne tudni, hogy mi az az "ez".

The Painted Bird (2019): Na ez húzós volt. Ebben a hónapban ennyi elég is volt a második világháborúból. Csak erős gyomrúaknak, de nem azért, mert olyan sok vér folyna. Az tuti, hogy kicsit erősen játszik arra, hogy a múlt nem is volt olyan dicsőséges, mint azt egyesek gondolják, talán egy kicsit nagyobb egyensúlyra törekedhetett volna a rendező, de valószínűleg a könyv is ilyen. Vagy nem, de akkor azért a sokkolás egy kicsit megkérdőjelezhető.

Misbehaviour (2020): Az előző film után egy könnyedebb szórakozásra vágytunk és meg is kaptuk ebben a filmben. Persze, van azért üzenet, sajnos a feminizmus még mindig küzdelem, de hát nincs mit tenni, az evolúciós sebességhez képest még igen elé vagyunk.

City of lies (2018): Na, ez az első film mióta vezetem ezt a naplót, amelyről kimentünk a moziból, azaz belealudt E és én nem ragaszkodtam hozzá, hogy másnap folytassuk, mert annyira azért nem érdekel a rapperek szomorú sorsa, már el is felejtettem a nevét. :) Egyébként mielőtt rám dobnátok a követ, főként a nagy laposat, azt azért megjegyzem, hogy bár nem hallgatok mostani rapet és hiphopot, az ami a GTA San Andreasban ment, az bejött.

Black Widow, azaz Penoza: The Final Chapter (2019): Na ez az, amikor olyanok akarnak hollywoodot csinálni, akik nem értenek hozzá. Holland bűnözős film, de elég műanyag, a dolgok csak úgy történnek. Talán volt ilyen sorozat is és annak a lezárása? Annyira nem érdekel, hogy utánajárjak. Simán kihagyható.

Peaky Blinders (első 5 szezon): A hónap nagy része erre ment el. Nagyon bejött. Jó kis bűnözős sorozat a 20-as évek Angliájából. Két okból is jó lenne, ha megvalósulna az utópia és eltűnne a bűnözés a társadalmunkból. Egyrészt ugye mindenkinek jobb volna most, másrészt a bűnözős filmek mind a ködös vagy kevésbé ködös múltban játszódnának, ami nekem nagyon bejön. Van itt minden, első világháború hatásai, politikai radikalizmus, osztályharc, mélyszegénység, bandaháborúk, egy kicsit szirupos családi kötelékek, orgyilkosság. Elég jó történetet gyúrtak össze benne és a helyszínek is elég jók, bár látszik, hogy nem volt nagy kedvük felépíteni egy egész szurkos gyárat még egyszer. És a megnyugtató tudat, hogy az egész csak fikció. És a nyugtalanító tudat, hogy valószínűleg ezeknek a folyamatoknak isszuk most a levét anélkül, hogy megértenénk, mire cserélte fel a politikai és tőkés osztály az orgyilkosságot és a rendőrség vasmarokkal tartását. Azt csak halkan mondom, hogy nagyon átértékel bizonyos dolgokat a jelenben, ha ebből a perspektívából nézzük. Lesz még egy szezon, nagyon várom. Talán ideje lenne megnézni a Sopranost is, nekem eddig kimaradt, akkor készült, amikor a sorozat még nem jelentett sok jó dolgot, ha nem volt Star Trek vagy X Files. :)

OPEC -The Organization of the Petroleum Exporting Countries

Pénteken az olaj(*) 11.55%-ot veszített az értékéből(**). Ezt a vonalkát meg kell őrizni az utókornak.

(*) igen, tudom, hogy többféle olaj is létezik, ez a Brent, a legfontosabb talán

(**) igen, tudom, hogy szállítási időtől függ, a másnapi ár elvileg kevésbé releváns a hosszú távú gazdasági folyamatok szempontjából. Vagy mégsem? Lásd infláció most.

Lex Doug Lenat

Mostanában azon gondolkodom, hogy talán nem is kell olyan nagyon sok információt lementeni az emberről, ahhoz, hogy a személyiségét digitálisan rekonstruálhassuk.

Mindenki saját magából indul ki és egyszerűnek/bonyolultnak gondolja a gondolkodását, de igazából a másik emberekről csak elképzeléseink vannak, nem látunk bele a fejükbe, nem érezzük az érzéseiket, amit meg látunk, azt is saját érzékszerveinken keresztül tesszük és a saját érzéseinkkel azonosítjuk.

Lehet, hogy néhány életrajzi adat és érdeklődési kör feljegyzése már elegendő 99%-ban rekonstruálni valakit.

Nem, nem akarok belemenni a sajátértékekbe és sajátvektorokba, de most aki ért hozzá, az gondoljon erre, hogy az emberek varianciájának nagy részét néhány sajátvektorral reprezentálni tudjuk. Talán. Persze, nem lehetünk benne biztosak, de hát miben lehetünk biztosak?

Lehet az lenne a fontos, hogy jól működő zeitgeistet készítsünk, vagy józan eszet és lejegyezzük azt, hogy az ember miben tér el. Mostanában például nagyon sok minden levezethető a vakcinákhoz való hozzáállásból, az pedig binárisnak tűnik. Minden ami folytonos, valójában bináris, a bináris meg kezelhető.

Az biztos, hogy hangot, képet rekonstruálni nagyon jól fogunk tudni valamikor, már most elég jól megy, ahogy szép lassan beszkennelünk mindenkit és még javítunk egy kicsit a modelleken, szerintem bárkit megtévesztenek majd ezek a szimulákrumok. Legalábbis amíg meg nem kérdezzük tőlük, hogy törülközővel le lehet-e szúrni valakit.

Erre Lex Doug Lenatot hívja beszélgetni. Ő az egyik titkos fegyverem, amikor arra kell választ adni, hogy mi lesz, ha a most népszerű gépi tanulás nem lesz képes megtanulni az emberek által több-kevesebb sikerrel művelt racionális gondolkodást. Ugyanis arra vállalkozott, hogy szépen leprogramozza a racionális gondolkodást, illetve azt, amit józan észnek mondunk. És már 37 éve csinálja és úgy érzi, hogy lassan elérte azt a szintet, ahonnan már a rendszer magától is képes racionális módon fejleszteni önmagát. Érdekes volt hallani a gondolatait, nagyjából amit mondott, azzal egyetértek. Én hozzátenném, hogy remélem, lesz olyan algoritmus, ami folytonos terekben képes a logikai dedukciót, indukciót és abdukciót modellezni, de lehet, hogy nehezebb lesz azt az algoritmust konzisztenssé tenni, mint az ő rendszerébe beépíteni egy jó kis gépi tanulás alapú percepciós modult. Reméljük 2029-ig eldől a vita.

Érdekes, hogy az mondta, hogy 75 különböző "it" fogalmat kódoltak az adatbázisban. Vajon nincs 76-odik, vagy csak ők nem találták meg? Vajon századik van?

Ahogy a dolgok most állnak, sok ember akar majd beszélgetni olyanokkal, akik nem vették a kovid akadályt az evolúciós küzdelemben. Sokan csak azért, mert egy bit nem volt bekapcsolva a fejükben.

Van itt egy lista egy csomó tévhittel, illetve mondjuk inkább olyan evolúciós megszorítással ami a modern világunkban már nem megfelelő. Rengeteg olyan van, ami a vesztes oldalra nyom a koviddal való küzdelemben. Azon gondolkodtam, hogy pl. hogy lehetne megtanítani az embereknek az ezer és a millió közötti különbséget. Talán pont az a baj, hogy nincs olyan módszer, ami egy millió gyermekre általánosan vonatkozna. Azt tudom, hogy nekem elég volt a matematika óra, de jobb lett volna, ha mondjuk tanév kezdetén adtak volna ezer szem cukorkát és mikor mind megettem volna, elvittek volna egy épületbe, ahol lett volna egymillió szem cukorka.

Zene.

2029

Optimistább vagyok azzal kapcsolatban, hogy össze fog jönni az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-ig. Van egy csomó technikai ok is.Egyetértek Joscha következtetésével, hogy a kognitív folyamatokat sokkal könnyebb lesz megoldani, mint a percepciót és egy jó percepciós modell talán már elég is lesz, elvégre az emberi agyban is nagyjából ugyanaz a matéria van mindenhol, a modularitás inkább információ sűrűségi okokból alakul ki. Nem olyan jól integráltuk ezeket a modulokat mint ahogy szeretnénk azt gondolni, értem én, hogy ha matekozás közben ki kell menni Azt hiszem, csak az igazán kivételes embereknek jön össze egy olyan kontroll, amely igazán lehetővé teszi, hogy bizonyos modulok optimálisan fejlődjenek.Nem szabad kihagynod ezt a két videót a szabad akaratról Láttam az első beszélgetést Lex és Joscha között és teljesen felfordított mindent. Megint kezdtek értelmet nyerni az élet nagy kérdései és nagyon szimpinek tűnni a Joscha válaszai, még arra is gondoltam, hogy leírom nagyjából ahogy értem amit mond. Aztán most kijött a második beszélgetés és ez megint nagyon jó. Persze, kicsit megint elfordult a világ, de az talán jó is.

https://en.wikipedia.org/wiki/Evolution_of_the_eye

https://en.wikipedia.org/wiki/Human_evolution

A Tecla rendesen belecsapott a lecsóba. Tartottak egy bemutatót,és hát egy csomó érdekes dolgot bemutattak, most csak egy rövid első benyomásra futja az időmből/kedvemből.Számomra a legérdekesebb, hogy egy humanoid robotot fognak jövőre, vagy azután nem sokkal piacra dobni, aminek a szoftvere az autós szoftverükre épül, a hardver meg talán részben az is, lesznek benne jó kis tölthető akkumulátorok. Az a cél ezzel a robottal, hogy segítsen itt-ott az embereknek, gondolom az ötlet onnan pattant ki, hogy Ilon dühöngött, hogy 8 óra után hazamennek a gyári munkásai és mindenféle bajaik is vannak, jó lenne lecserélni őket robotokra. És azt a növekedési célt, amit kitűzött magának (5 év alatt 10x annyi autó), nem lesz könnyű teljesíteni, ha véletlenül a munkások megneszelik, hogy most éppen nekik áll a zászló. Ha már a gyárban el fognak ügyesen téblábolni a robotok, akkor biztos a konyhában sem verik majd le a tányérokat és becsavarni egy csavart és elmosogatni valószínűleg ugyanolyan komplexitású feladat. A kérdés már csak az, hogy hol tartanak valójában a csavar becsavarásával.

Van még egy óriási előnye Ilonnak a robotok hatékony tanítását tekintve, ugyanis gondolom ugyanarra a stratégiára fogja építeni, mint az autók tanítását, tehát nagy mesével eladunk egy jó pár robotot, aztán az emberek rájönnek, hogy egyelőre még nem mindenre képes amit ígértek, de egy-két dolgot azért tud és akkor szépen elszórakoznak vele és szép lassan sok-sok információt gyűjt a robot amelyekből a főhadiszálláson újabb és újabb funkcionalitásokat facsarnak ki. Igazából szerintem ez egy baromi jó stratégia, eddig senki sem próbálta ki, lehet, hogy Ilon ki tudja hozni vele és egy jó adag feláldozott mérnökkel egyetemben a sikert.Szóval mindenképpen 10 év múlva érdekes lesz ez a robot, nem tudom, hogy az ő utódai visznek-e el majd a szingularitáshoz, vagy valamelyik más cég robotjai, de hogy fontos lépés ez az úton, az biztos.

A másik érdekes bejelentés, hogy már a gépi tanulást végző csipeket is sajátokat terveznek és persze amit terveznek az sokkal jobb mint mindenki másé, amíg a mások persze be nem jelentik az új generációt. Mindenesetre, ha belevágott a saját csip és szoftver gyártásába, az azt jelenti, hogy nagyon nagyon nagyon sokat akarja használni majd a gépi tanulást, ami nagyon jó. Azt nem szeretem, hogy dobálóznak az exafloppokkal, pedig ezek nem azok az exafloppok amelyeket mindenki vár szép 32 bites lebegőpontos műveletekkel, de hát biztos jól hangzik annak aki nem ért hozzá. Azt egyébként elfogadom, hogy lehet, hogy a díp lörninget lehet csinálni ilyen csirke floppokkal is, illene lassan valamiket publikálni is, Tecla gyerekek, nehéz lesz így a legjobb kutatókat bevonzani, ha nem lehet publikálni.

Mindenesetre érdekes ez a trend, hogy a nagyok megint saját processzorokat terveznek a szuperszámítógépeikhez. Eredetileg ez volt a jellemző, de aztán a kilencvenes évek végétől kezdve az Intel nagyon belecsapott a lecsóba és a mezei felhasználóknak olyan processzorokat kezdett gyártani amellyel a nagy processzorok már nem tudták felvenni a versenyt. A tömegtermelés megnyerte azt a kört és egészen mostanáig nyerésre is állt, persze az utóbbi időben a Nvidia kezdte átvenni a vezetést, de az utóbbi pár évben megint kezdtek elszaporodni a célirányosan tervezett processzorok. Kezdte a gúgel a tépéúkkal, aztán az epöl meg a kualkomm is kezdett mindenféle neurálisokat beépíteni a processzor mellé. Értem én a logikát, ha egyszerűsítik az utasításkészletet, akkor több utasítás végrehajtó egység fér be a processzorra, de azért remélem 20 év múlva megint visszafordul a trend, az általános processzorok megint a legjobbak lesznek mindenben. Valószínűleg az utasításkészletek maradnak egyszerűek, a fordítók kell majd átvegyék a bonyolultság kezelését.Na, megint nagyon előre szaladtam.Szóval a lényeg az, hogy minden megy jól előre, ahogy az kell, már csak azon kell ügyelni, hogy az éghajlatváltozás nem pusztítson el mindenkit, amíg a sztársippen bevethető tűzoltó robothadsereget ki nem találja Ilon.Egyébként a Bájdú is bejelentett valami hasonló processzort, meg önjáró kocsit, meg miegyebek, csak arról nincs fent az előadás, csak néhány vidió meg cikk.Zene.

kabbala meg a zen

Kolozsváron egy Ovilex nevű cég ami autós játékokat gyárt telefonokra meg switchre. Az egyik alapító tett is fel egy kis filmecskét arról, hogy ő hogy kezdte a játékgyártást.Jó sok játékot gyártottak már, itt van a csatornájuk, és itt a weboldaluk, bele lehet nézni, esetleg le is lehet tölteni őket telefonra, mert ingyenesek. Hát mit mondjak, kis csapattal tudnak sikeresek lenni. Láttam az első beszélgetést Lex és Joscha között és teljesen felfordított mindent. Megint kezdtek értelmet nyerni az élet nagy kérdései és nagyon szimpinek tűnni a Joscha válaszai, még arra is gondoltam, hogy leírom nagyjából ahogy értem amit mond. Aztán most kijött a második beszélgetés és ez megint nagyon jó. Persze, kicsit megint elfordult a világ, de az talán jó is.Szóval mindenkinek ajánlom ezt a két beszélgetést, ha érdeklik az élet nagy kérdései, ha ért angolul, ha nagyjából érti a mesterséges intelligencia kutatás terminusait és ha van kétszer három órája ilyen dolgokra. Nekem volt és nem bántam meg.De ha nincs, akkor sincs semmi baj, az univerzumot nem azért találtuk ki, hogy megértsük, hanem hogy éljünk benne.Az az igazság, hogy egyre optimistább vagyok azzal kapcsolatban, hogy össze fog jönni az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-ig. Persze, van egy csomó technikai ok is, de azokkal nem untatom a nagyérdeműt. Most.A Tecla rendesen belecsapott a lecsóba. Tartottak egy bemutatót,és hát egy csomó érdekes dolgot bemutattak, most csak egy rövid első benyomásra futja az időmből/kedvemből.Számomra a legérdekesebb, hogy egy humanoid robotot fognak jövőre, vagy azután nem sokkal piacra dobni, aminek a szoftvere az autós szoftverükre épül, a hardver meg talán részben az is, lesznek benne jó kis tölthető akkumulátorok. Az a cél ezzel a robottal, hogy segítsen itt-ott az embereknek, gondolom az ötlet onnan pattant ki, hogy Ilon dühöngött, hogy 8 óra után hazamennek a gyári munkásai és mindenféle bajaik is vannak, jó lenne lecserélni őket robotokra. És azt a növekedési célt, amit kitűzött magának (5 év alatt 10x annyi autó), nem lesz könnyű teljesíteni, ha véletlenül a munkások megneszelik, hogy most éppen nekik áll a zászló. Ha már a gyárban el fognak ügyesen téblábolni a robotok, akkor biztos a konyhában sem verik majd le a tányérokat és becsavarni egy csavart és elmosogatni valószínűleg ugyanolyan komplexitású feladat. A kérdés már csak az, hogy hol tartanak valójában a csavar becsavarásával.Van még egy óriási előnye Ilonnak a robotok hatékony tanítását tekintve, ugyanis gondolom ugyanarra a stratégiára fogja építeni, mint az autók tanítását, tehát nagy mesével eladunk egy jó pár robotot, aztán az emberek rájönnek, hogy egyelőre még nem mindenre képes amit ígértek, de egy-két dolgot azért tud és akkor szépen elszórakoznak vele és szép lassan sok-sok információt gyűjt a robot amelyekből a főhadiszálláson újabb és újabb funkcionalitásokat facsarnak ki. Igazából szerintem ez egy baromi jó stratégia, eddig senki sem próbálta ki, lehet, hogy Ilon ki tudja hozni vele és egy jó adag feláldozott mérnökkel egyetemben a sikert.Szóval mindenképpen 10 év múlva érdekes lesz ez a robot, nem tudom, hogy az ő utódai visznek-e el majd a szingularitáshoz, vagy valamelyik más cég robotjai, de hogy fontos lépés ez az úton, az biztos.A másik érdekes bejelentés, hogy már a gépi tanulást végző csipeket is sajátokat terveznek és persze amit terveznek az sokkal jobb mint mindenki másé, amíg a mások persze be nem jelentik az új generációt. Mindenesetre, ha belevágott a saját csip és szoftver gyártásába, az azt jelenti, hogy nagyon nagyon nagyon sokat akarja használni majd a gépi tanulást, ami nagyon jó. Azt nem szeretem, hogy dobálóznak az exafloppokkal, pedig ezek nem azok az exafloppok amelyeket mindenki vár szép 32 bites lebegőpontos műveletekkel, de hát biztos jól hangzik annak aki nem ért hozzá. Azt egyébként elfogadom, hogy lehet, hogy a díp lörninget lehet csinálni ilyen csirke floppokkal is, illene lassan valamiket publikálni is, Tecla gyerekek, nehéz lesz így a legjobb kutatókat bevonzani, ha nem lehet publikálni.Mindenesetre érdekes ez a trend, hogy a nagyok megint saját processzorokat terveznek a szuperszámítógépeikhez. Eredetileg ez volt a jellemző, de aztán a kilencvenes évek végétől kezdve az Intel nagyon belecsapott a lecsóba és a mezei felhasználóknak olyan processzorokat kezdett gyártani amellyel a nagy processzorok már nem tudták felvenni a versenyt. A tömegtermelés megnyerte azt a kört és egészen mostanáig nyerésre is állt, persze az utóbbi időben a Nvidia kezdte átvenni a vezetést, de az utóbbi pár évben megint kezdtek elszaporodni a célirányosan tervezett processzorok. Kezdte a gúgel a tépéúkkal, aztán az epöl meg a kualkomm is kezdett mindenféle neurálisokat beépíteni a processzor mellé. Értem én a logikát, ha egyszerűsítik az utasításkészletet, akkor több utasítás végrehajtó egység fér be a processzorra, de azért remélem 20 év múlva megint visszafordul a trend, az általános processzorok megint a legjobbak lesznek mindenben. Valószínűleg az utasításkészletek maradnak egyszerűek, a fordítók kell majd átvegyék a bonyolultság kezelését.Na, megint nagyon előre szaladtam.Szóval a lényeg az, hogy minden megy jól előre, ahogy az kell, már csak azon kell ügyelni, hogy az éghajlatváltozás nem pusztítson el mindenkit, amíg a sztársippen bevethető tűzoltó robothadsereget ki nem találja Ilon.Egyébként a Bájdú is bejelentett valami hasonló processzort, meg önjáró kocsit, meg miegyebek, csak arról nincs fent az előadás, csak néhány vidió meg cikk.Egyébként 2: vicces, hogy még a Májkroszoft nem jelentett be semmi saját processzort, ennyire soká tart még az Intellel a házasság, vagy csak még hegesztik a vasat és várják a hírcsendes időt amikor majd előrukkolhatnak ők is valami új processzorral ami a legjobb lesz, legalább 3 hónapig.Zene.

https://www.youtube.com/watch?v=CI0HuBchC-s&list=PLM_WHRMiw_NHqWgYjWPMbL8sojxAnbfvR&index=19

filmek ebben a hónapban

Jackie Brown (1997): Még mindig jó film, érdemes megnézni, de azért örvendek, hogy Tarantino mester továbblépett a gengszter történeteknél, bár azért a Pulp Fiction még mindig a kedvenc filmem tőle, nem hinném, hogy tudta volna überelni, ha megmarad a zsánernél.A következő két filmet már nem az HBO-n néztem és nem is kellett másnak megfelelni, szóval itt már lehetne gondolkodni mélyebben azon, hogy miért választottam ezeket.

Starship Troopers (1997): Ezt azért választottam, mert nagyon megosztottak az emberek, hogy náci propaganda vagy irónia ez a film. Szerintem egyértelműen az utóbbi, még akkor is, hogy képileg tényleg elég náci, de hát ami történik, az azért elég egyértelműen kritizálja a felsőbbrendűség elvét. Egyébként bejön nekem a látvány, most, hogy a 90-es évekből ihletett játékon dolgozom, van némi nosztalgia a nem tiszta kompjúter grafika iránt, meg az olcsó műanyag makettek festékszóróval festett öregbítése iránt. Jó cucc és még mindig megállják a helyüket a bogarak.

Nightwish (1989), trailer, teljes film: Na, ezt a fimet azért választottam, mert valami ócska szórakozásra vágytam, de tudtam, hogy annyira azért nem jó. Ilyenkor persze lehet elemezgetni a filmet, a költségvetést, az effekteket, hogy vajon hogyan készültek, vagy hányszor vettek fel egy jelenetet, meg, hogy a vágás mennyire jó. Minden szar filmen jól lehet így szórakozni, úgyhogy én is relatív jól szórakoztam rajta és meg vagyok győződve, hogy 10 év múlva lehet egy ilyen filmet készíteni majd Ánríl Endzsin 6-tal és egy Ájfón 23-al, szóval akkor majd újranézem és megcsinálom véerrbe.

Melanie Mitchell legújabb könyve

Melanie Mitchell legújabb könyve, a mesterséges intelligencia gondolkodó embereknek. Nagy várakozással kezdtem olvasni, mert úgy gondoltam, hogy bizonyára az utóbbi 30 évben rájött, hogy miért nem halad jó irányba a mesterséges intelligencia kutatás, amit hangoztat is rendszeresen.

Ehhez képest, a könyv nagy része a most nagyon népszerű neurális hálók működési elveinek bemutatására van szánva, amit én untam, kritika pedig az, hogy hiányzik ezekből az a bizonyos "józan ész" és ezért nem képes megoldani jól a feladatokat. Semmi arról, hogy mit is kéne tenni a "józan ész" megtanulásához, vagy, hogy egyáltalán milyen bonyolult is az a "józan ész". Értem én, hogy egy neurális háló nem tudja, hogy ha X bemegy a szobába, akkor biztos, hogy nincs a konyhában, vagy ha tudja is ezt, akkor azt nem tudja, hogy ha X a Louvre képeit csodálja akkor nem a Moulin Rouge előtt stíröli a csajokat. De miért is olyan nehéz ezt megtanulni? Erre nincs magyarázat, ahogy arra sincs hogy a vizuális intelligencia kompozicionális természete és a nyelvi intelligencia kompozicionális természete izomorf-e egymással és ha nem, akkor melyik a tágabb kategória.

Szóval nekem az jött le, hogy még azok, akik külön utakon vizsgálják a mesterséges intelligenciát sem tudják azt, hogy mi a baj a mostani népszerű rendszerekkel, azon kívül, hogy nem adják a helyes választ. Ez némileg megnyugtató, bár ismeretlenek az akadályok az általános mesterséges intelligencia felé vezető úton, az is lehet, hogy csak képzeljük őket, mert még senki nem próbálta meg megoldani őket.

Pl itt van ez a józan ész által ismert tény, hogy ha egyik üvegből átöntjük egy másik üvegbe a vizet, akkor vagy az összes víz átmegy, vagy egy része kifolyik, de elegendő után kiürül az első üveg. Ezt még nem tudják a mostani mesterséges intelligencia módszerek, viszont egyesek már nagyon jó folyadék szimulációkat tudtak betanítani nekik, tehát szerintem már csak az kell, hogy a rendszer meg kell tanulja, hogy mikor kell beindítsa a folyadékszimuláló rendszerét és milyen paraméterekkel. A legtöbb ember akit ismerek, képtelen megmondani, hogy az egyik üvegben levő víz több vagy kevesebb mint a másik üveg térfogata, főként ha az üvegek nagyon eltérő alakúak. Hamar szuperember képességű intelligenciát fogunk alkotni, ha végül kiderül, hogy ez az a feladat, amit már az ember sem tud megtanulni 50 példa megtekintése által.

Persze lehet, hogy tévedek, a fogalmak fizikai vagy érzelmi jelenségekhez kapcsolása lehetetlen feladat a számítógép számára és így sosem lesz emberi szintű mesterséges intelligencia, de még csak univerzális feladatmegoldó gép sem. Akkor biza sok sört fogok veszíteni pár év múlva, de a morális győzelem az enyém lesz akkor is, mert szerintem ezt a csodálatos lényt, ami az ember, hagyni kéne, hogy szíve szerint cselekedjen, nem megbéklyózni vallással meg hazaszeretettel. Nyahahahahaha.

Egyébként itt van Mitchell egy új előadása ebben a témában, akinek van kedve megnézheti, én inkább másra áldozom azt az órát.

Oblivion. Planeta uitată

2077: După o invazie extraterestră (a unei rase numită Scavengeri) care a avut loc cu șaizeci de ani mai devreme și care a distrus Luna și aproape a distrus Pământul, Jack Harper (Tom Cruise) este Tech 49, unul dintre ultimii oameni staționați pe planetă. El trăiește la mii de metri deasupra Pământului, alături de Victoria (Andrea Riseborough), ofițer de comunicații și în același timp iubita sa. Cei doi fac parte dintr-o operațiune de extragere a resurselor rămase ale planetei, în special apa. Se presupune că Jack și Victoria nu au nici o amintire din trecut, deoarece li s-a făcut o ștergere obligatorie a memoriei cu cinci ani în urmă. Ei sunt acum în contact cu civilizația terestră prin intermediul unei legături video cu comandantul lor, Sally (Melissa Leo). Peste două săptămâni trebuie să se alăture restului omenirii refugiate pe satelitul Titan. Jack suferă de vise repetate și flashback-uri din New York-ul de dinainte de invazie, vise cu o femeie necunoscută. Misiunea lui Jack este să repare dronele distruse de rămășițe ale armatei Scavengerilor. Dronele sunt mașini aeriene care cutreieră pentru a distruge rezistența extraterestră rămasă

esti filmek ma

Midnight Express (1978): Engem a Moroder zene vonzott ehhez a filmhez, mert Oszkárt is kapott rá, sajnos nem sokat nyomatták. Jó film volt, de nehéz egy ilyen témát objektíven értékelni, érdekes, hogy az ember aki átélte ezt a történetet, nagyon nem értett egyet a film látásmódjával és több ízben bocsánatot is kért érte. Az is érdekes, hogy a főszereplőnek milyen sorsa volt. Érdekes ez a James Dean típus és az átok rajtuk.

The Prince of Tides (1991): Hmm, egy kis romantikus filmre vágytam Streisanddal és hát nagyon nem az lett belőle, de fura, hogy mindig a férfinek kell megküzdenie a démonaival, hogy megszerezhesse a nőt. Azt hiszem, mostanában már inkább a fehér férfi és sztereotípiái tanmese kiváló példányaként jegyezhető ez a film, de ilyen szempontból megnézni egyszer okés.

The Play (Hra) (2019): Na ezt nem nagyon értettem, gondoltam adjunk egy cseh művészfilmnek egy esélyt, de sajnos a mondanivaló teljesen kimaradt számomra, hacsak nem az, hogy a művész élete nehéz, de a végén minden jóra fordul. Nem ajánlom, csak annak aki szereti a realizmust.

Days of Heaven (1978): Baromi szépen megcsinált film, látszik, hogy összetörte rendesen Malicket. Kicsit talán fölösleges a dráma belé, hepienddel is megállta volna a helyét.

Valkyrie (2008): Érdekes ez a történet, bár ismertem, azt hittem, hogy Rommelnek nagyobb szerepe volt benne, de a wiki szerint mégsem. Kellenek ilyen háborús filmek, talán az egyetlen dolog lesz, ami egy újabb világháborúba rohanó világot visszaránt majd a szakadék széléről, talán nem, de az tuti, hogy a következő világháborúban sokkal több lesz a civil áldozat, az évek során tökélyre fejlesztettük a gyilkolást.

Mulan (2020): Sajnálom, hogy megnéztem, baromi szar. Semmit nem értettek meg az eredeti rajzfilmből, vagy csak úgy gondolják, hogy a mostani emberek képtelenek megérteni azt ami naggyá tette Mulánt, a bátorsága. Helyette tettek csít meg feminizmust, de egyik sem működik, mert azért nem olyan egyszerű fogalmak ezek, mint amire a filmben futotta és ezért az egész értelmetlen katyvasz lesz. A legrosszabb Gyízni élőszereplős riméke egy csodáltos rajzfilmjüknek, ami nekem egyébként a kedvencem is.

Stand by Me (1986): Én Wilért választottam ezt a filmet, de másik főszereplő (River Phoenix) tragikusabb. Jó kis film, szeretem az egyszerű történeteket, kicsit meglepő, hogy ez is Stephen King, gondolom volt egy korszaka, amikor még nem szállt el annyira. Nekem ő mindig is a Rémkoppantók szerzője lesz. :) Teljesen nézhető, de ne számítsunk arra, hogy az univerzum nagyobb megmentési fokba került ettől a filmtől, mint előtte. Bizonyára nem értettem meg az összes apró utalást az amerikai mélypszichére, mostanában rendesen kételkedem abban is, hogy ilyesmi létezik.

Burn (2019): Na, ezt is lazításnak választottam, nem bonyolították túl, biztosan nézhettünk volna jobb filmet is, de már késő bánat. Egyébként számomra nem jött be annyira a főszereplő depressziójának a fonala, lehetett volna kicsit komolytalanabbra venni, újra kell nézzem a Született Gyilkosokat.

Breakthrough (2019): Ez az első film a listán amit azért választottam, mert ebben a hónapban lekerül a műsorról (a többi is ilyen ezután). Nem volt egy túl jó választás, arról szól, hogy történik egy csoda, amiről a hívő emberek azt mondják, hogy csoda és ezért meg kell ismerjük a történet apró részleteit, hogy higgyünk a csodában. Hát én sajnos nem hiszek. Annyi jó talán van benne, hogy a végén arról sem feledkezik meg, hogy az átlagos hívő biza rendesen irigykedik a csodára, ez egy szép húzás a rendezőtől (vagy az eredeti írótól, ugyanis a csodát megélő nő persze először könyvet írt, de úgy látszik, mostanában minden csodának legalább egy film is dukál, szépen hoz a konyhára az is).

Hemingway and Gellhorn (2012): Sajnos kicsi volt a költségvetés, pedig nagyon érdekes a téma és jók a színészek, de úgy tűnik, nem volt idő szép és okos jeleneteket kitalálni ebbe a filmbe, ezért egy óriási "vagány dolgok" Hemingway és Gellhorn kapcsolatából szemezgettek egy adagot. Ja és ahogy a fekete-fehér jeleneteket keverik a színesekkel nekem nagyon nem jött be és nem is igazán tudom mit akartak elérni vele, az ember érti, hogy vannak itt rendesen történelmi tények és a szereplők formálták is a történelmet, nem csak írtak róla. Azért érdemes megnézni.

Land of Hope (2018): Nyugis finn film, megint nem igazán tudom mi volt a mondanivaló, de nem olyan nagy baj. Nekem bejött. főként a finn beszéd dallama volt érdekes számomra.

CBGB (2013): A punk hőskoráról nagyon nehéz lehet egy ütős filmet összehozni, ez elég jó, ahhoz képest, hogy mennyi pénzből hozták össze, de remélem, más is fog majd foglalkozni ezzel a témával. Kár, hogy az anyagiakra rakták össze a film ívét, persze értem én, hogy a legtöbb ember életének az íve is erről szól, de lehetett volna lázadni egy kicsit jobban. Alan Rickman elég jó volt. Kicsit megihletett, punk játékot is kéne csinálni egyszer, de nem szájber és nem sztímet, hanem valami kalandot a hetvenes évek nyú jorkjában.

Indecent Proposal (1993): Hát igen, Demi Moore valamikor szép nő volt akit kellett mutogatni valami akármilyen filmben. Az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy 93-ban még bárki komolyan tudta-e venni ezt az őszinte szerelem témát, ma már biztosan nem működne. Kihagyós, hacsak valaki nem a 90-es évek idealizmusából akar doktorálni.

Claire Darling (2018): Szeretem a francia filmeket, ez sajnos nem annyira jó, mert egy egyszerű történet bonyolult elmesélése, de az a baj, hogy a bonyolult módszer nem tesz semmit hozzá a történet bonyolításához és egy csomó kérdést is nyitva hagy, ráadásul megint az a bajom, hogy oké, nem zavarna hogy szerintem nincs üzenet, de akkor mire ez a sok katyvasz, inkább csak úgy tűnik, hogy húzza az időt a rendező. Persze lehet, hogy a könyvben van üzenet, csak nem tudták átadni a filmben. Meg persze, jobb adni mint kapni, mert a halállal úgyis minden megsemmisül. Ebben a filmben szó szerint is.

Hollywoodland (2006): Szeretem a neó-noárt, de ez a film is lehetett volna jobb, úgy érzem. Az persze nem segít, hogy bár nagyon érdekes az alaptörténet, nincs megoldása és hát a filmekben mégis azt szeretjük, ha van pont a végén, amit ők tettek, az nagyon nem illik oda. Azért érdemes megnézni és elgondolkodni, hogy én hogyan oldottam volna meg ezt a történetet. Sajnos nem tudom. Ugyanakkor megint a vágással van gondom, ha nem párhuzamos a múlt és a jelen, akkor ötletszerűnek tűnik a jelenetek sorrendje és ez nem nagyon működött számomra.

Conceptual Understanding of Deep Learning Workshop

Tegnap kezdődött a gúgel éves konferenciája amiben eldicsekednek azzal, hogy mit csináltak egy évig.

Megnéztem a cnet 10 perces összefoglalóját arról, hogy mi volt szó abban a két órában, amennyit a megnyitó és összefoglaló bemutató tartott. Eléggé fogtam is a fejem, mert arról volt szó, hogy az új endroidban hogyan szabják személyre a színeket és, hogy a kijelző hogyan fényesedik ki.Szerencsére azért megnéztem a gúgel rövid összefoglalóját is és abban azért már több olyan részlet volt, ami engem érdekel.Mondjuk nem értem, miért demózták azt a nyelvmodellt, ha nem lehet kipróbálni, egy olyan demó nem bizonyít semmit, az egész lehet teljesen megrendezve is és mostanában szerintem mindenki elég szkeptikusan áll a gúgel termékekhez. Mindenesetre az üzenet jó, hogy dialógus rendszerekként képzelik el az interakciót a jövőben a felhasználók és az ő rendszereik között.Ami igazán érdekes volt számomra, az a tpuv4 processzor, ami megint kétszer jobb mint a régi és ha jó sokat egymás mellé raknak, akkor már eléri az exaflopos teljesítményt, ami nem igazi flop, de remélem igazi exa. Ez azt jelenti, hogy nem kell attól félni, hogy amikor eljön az ideje, hogy elkezdjék tanítani az első igazán általános mesterséges intelligenciát, lesz elég hardver amely ezt lefuttassa. Már csak az adatok meg a modell hiányoznak. :)Érdekes volt a videó cset rendszerük is, de megint, ha nincs kipróbálható vagy megvehető termék, akkor csak hinni kell nekik és az egyre nehezebb.Meg aztán újabb rendszerben teszik elérhetővé a klasszikus gépi tanulás infrastruktúrájukat, amit persze jó kérdés, hogy hányan fognak használni. Talán ha nagyon jól működik, akkor sokan, mert tényleg elősegíti a prototipizálást, de azért gondolom nem sokan akarnak teljesen a gúgel rendszereire hagyatkozni, szóval azért ezzel gond lesz, ha nem lesz nyílt forrású ez a vektor éjáj,mert tpuv4 és exaflop.ezt a beszélgetést talán érdemes megnézni, szerintem én rá fogom szánni az időt.https://www.youtube.com/watch?v=g5DGBWjiULQ

UiPath

Egy bukaresti cég, az UiPath nagyot kaszált a nyú jorki tőzsdén. Problémára kínálnak megoldást, úgynevezett virtuális robotokat készítenek, amelyeket be lehet tanítani, hogy bizonyos programokat használjanak, így tehermentesítve embereket, akiknek ezeknek a programoknak a használata lenne a dolga. Ez így furán hangzik, de nagyjából azt jelenti, hogy vannak olyan cégek, amelyek mindenféle nagyon régen megírt programokat használnak és ezek gondolom elég nehézkesek, de valamiért nem akarják újraíratni őket, gondolom mert nagyjából már azt sem tudják, hogy ezek a programok mire is jók, csak azt tudják, hogy használni kell őket. Továbbá feltételezem, hogy ez a használat nagyjából adatbevitelt jelent, mert elég nehéz elképzelnem, hogyan lehetne mondjuk betanítani azt, hogy egyik tervezőprogramban készült tervrajzot újrarajzoljon automatikusan egy másik programban. Szóval a lényeg, hogy milliárdokat ér az, hogy az egyik buta programból átvigyük az adatokat a másikba. Mondjuk elhiszem, ha nem írtak semmi dokumentációt és nincs már meg a forrás sem, akkor jöhetnek a milliós robotok, hogy kihúzzanak a slamasztikából.

a mesterséges intelligencia 2022

Ezzel a címmel volt a tegnap egy előadás, a 11. Szociológus Napokon. (Fészbuk videó, egy óra körül kezdődik, nem tudom, meddig marad fenn, nagyon nem vagyok témában a fészbukos videók élettartamáról)Ebből a cikkből értesültem róla. Ugyebár az sejthető, hogy engem érdekel a téma, de fogalmam sincs, hogy mennyire téma ez egyáltalán itt Kolozsváron a mostani egyetemi közegben, szóval duplán meglepett, hogy a szociológusokat érdekli.Igazából eléggé csak fél füllel hallgattam az előadást, közben a lua-val hadakoztam, szóval csak egy benyomást szeretnék megörökíteni.Az volt számomra az érdekes, hogy mennyire lefutott témaként kezelte az előadó azt, hogy a mesterséges intelligencia itt van és egy-két évtizeden belül teljesen fel fogja forgatni a világot. Minden tevékenységi területet fel fog forgatni a mesterséges intelligencia, ezért jó lenne felkészülni erre, de azt persze nem tudjuk, hogy hogyan.Számomra az a fura, hogy ez nagyon nem a ménsztrím tudomány álláspontja, én leginkább informatikusok és agykutatók véleményét szoktam meghallgatni ilyen témában, de azok általában a következő 50 évben nem látják megvalósíthatónak az emberi szintű mesterséges intelligenciát. Persze, van néhány csillogó szemű fiatal, akik ráadásul rengeteg pénzt is nyerhetnek azon, ha véletlenül tényleg összejön 10 éven belül a dolog, de a magukra valamit adó tudósok általában nagyon szkeptikusan állnak hozzá.Én egyébként egyetértek az előadásban elhangzottakkal, inkább az érdekelt volna, hogyan is fog a társadalom ebből jól kijönni, de az vagy nem hangzott el, vagy elkerülte a figyelmemet. Azért is furcsa volt nekem a kérdésfeltevés, mert nekem a társadalom tudományok eddig úgy éltek a fejemben, mint amelyek a múltbéli gondolkodók hibáinak analíziséből élnek, nem igazán foglalkoznak egy konstruktív jövővel, az elméleteik olyannyira a múltbeli modellekre építenek, hogy talán már nem is lennének relevánsak, ha nem öntenék őket nyakon egy kis statisztikus szósszal, ami kihozza, hogy három értelmetlen dolog közül az egyik relevánsan írja le a valóságot és ezt mindenki beveszi. Szerintem olyan mérőléccel ahogy ők mérnek, nem igazán lehet leírni a társadalmat, de még nincs meg a technológia, hogy mindenki mellé ültessünk egy kérdezőt aki ki tudná szűrni, hogy melyek az igazi ellentmondások a világképünkben és melyek azok, amelyekre nincs energiánk reflektálni. Az utóbbi évtizedek politikája és az azt övező rengeteg közvélemény-kutatás még csak rátett az ilyen irányú szkepticizmusomra. Amikor csak rossz válaszok között lehet választani, nem tudom mennyire releváns a válasz.Szóval örvendek, hogy az ifjú szociológusok már a szingularitásra készülnek.Zene.

Az IBM-nél készült el az első 2 nanométeres áramkör

 Az IBM jelentette be az iparág első 2 nanométeres áramkörét. A Nagy Kék állítja, sikerült minden eddiginél nagyobb tranzisztorsűrűséget produkálni, habár tesztáramkörökről lévén szó, a 2 nanométeres chipek tömeggyártása még évekre lehet.

Az IBM fejlesztése az egyre szélesebb körbe alkalmazott EUV-s, vagyis az extrém ultraibolya fényt használó levilágítási mód mellett új tranzisztorokat is alkalmaz. A fejlesztőlabor a konkurensekhez hasonlóan GAA-ra (Gate-All-Around), vagy más néven nanohuzal/nanolap-tranzisztorra építi 2 nanométeres eljárását, amely a FinFET-nél valamelyest kedvezőbb elektromos tulajdonságokkal rendelkezik, miközben számottevően javítja a skálázhatóságot.

Érdekes adalék, hogy az IBM már jó ideje kizárólag a fejlesztési munkálatokhoz nélkülözhetetlen tesztchipek gyártását végzi. A Nagy Kék még 2014-ben adta el üzemét a GlobalFoundriesnek, vagyis tömeggyártással már lassan hét éve nem foglalkozik. A kutatási és fejlesztési központ azonban megmaradt, a bejelentés alapján pedig komoly munka folyik az Albany városának területén húzódó laborban. Az IBM többek között a Samsunggal, illetve újabban már az Intellel is közösen dolgozik a két gyártó jövőbeni eljárásain, így a most bejelentett fejlesztés jó eséllyel visszaköszön majd a két nagy szereplő egyes jövőbeni termékeiben.

párhuzamos programozásra kitalált funkcionális nyelv

Nem semmi, mennyi új programozási nyelv készül mostanában (és mindegyiknek -lang-ra végződő weboldala van). És mindegyik egész jó ötleteket tartalmaz és persze nagyja sosem válik széles körben használttá, de a népszerű nyelvek szépen átemelnek jó ötleteket amelyeket ezekben a kísérleti nyelvekben próbálnak ki.

Most pl. egy párhuzamos programozásra kitalált funkcionális nyelvet találtam, ami már sok éve készül és eléggé kiforrott is, az a neve, hogy futhark. A párhuzamos programozás alatt gpu-t kell érteni egyelőre, a funkcionális nyelv alatt meg nagyjából referenciális átlátszóság ami a legfontosabb, legalábbis amennyire én értettem. Jó lenne kipróbálni, lassan jön a grafika a játékban, de sajnos még nem támogat Vulkan-t, csak CUDA-t meg OpenCL-t, az pedig nem nyerő már.

Az a vicces, hogy lassan kifutok a linkelhető mósön dizájnerekből (hacsak nem kezdek neki keresni újakat), lehet programozási nyelvekre kéne linkelgetni, egy jó tucat érdekes nyelvet találtam mostanában.

Forganytúk. Bees and bombs.

Most nem zene lesz a jótúb rovatban, hanem Jonathan Pie brit komikus twitteres beszólását linkelném. Az a vicces, hogy megnéztem ezt a videót az automatikusan generált angol feliratokkal és az a durva, hogy 99%-ban helyes feliratot generált a youtube. Aztán megnéztem az én utolsó videómat is és hát az én szar kiejtésemet is 99%-ban felismerte a jótúb, szóval szerintem valamikor nemrég óriásit fejlődött a beszédfelismerőjük. Ami alapvetően jó, de persze lehet rosszra is használni, ha nagyon akarja Gúgel.

Mátriksz

Amikor először láttam a Mátrikszot, nagyon nagy hatással volt rám. Persze, akkor még a számítógépekről, számításelméletről, mesterséges intelligenciáról, stb. igencsak kevés ismeretem volt, mármint tudtam assemblyben programozni kis grafikus bigyókat, de nem tudom, hogy hallottam-e akkor már a Múr törvényről, vagy egyáltalán komolyan tudtam-e venni. Az én számítógépeim nem ugráltak mint a veszett egér generációnként akkoriban, hónapok teltek el az első cédé egység megvásárlása és a hangkártya között (viszont rongyosra hallgattam az Attilától kölcsönkapott Queen Greatest Hits albumot, ugyanis a cédének volt audió kimenete és egy szett kis passzív hangfal azért nem került olyan sokba). Mondjuk 386 dx-40-ről ápgrédelni 486 dx2-80-ra azért elég komoly volt.

Az a baj, hogy már nem emlékszem, hányszor láttam moziban a Mátrikszot, az biztos, hogy először valamikor 99 nyarán láttam a Repcsiben (ma Florin Pjerszik), amikor az egyetemi felvételi dolgokat jöttünk intézni Kolozsváron, aztán azt hiszem még őszön is volt egyszer, amikor már visszajöttek az egyetemisták. Aztán arra is emlékszem, hogy egyszer télen láttuk Kispistával a Mörösti moziban is, de nagyon hideg volt és volt valamilyen elektromos melegítő szerkezet és az búgott az egész film alatt és nagyobb volt a hangja mint a hangrendszernek. Aztán még arra is emlékszem, hogy a téli vakáció alatt egyszer még videókazettán is kivettem és megnéztem párszor, emlékszem (nagyjából) hol volt a videókölcsönző. És talán láttam sok év múltán a Favorit moziban is (az állomás utcájában), de lehet, hogy egy másik filmet láttam sok év után ott újra.

Szóval anno sokat filozófizáltam rajta, az persze világos volt, hogy a premissza, hogy az emberi testből elég elektromos energiát lehet nyerni egy robot civilizáció fenntartásához, az teljességgel nonszensz (legalábbis a mi bolygónkon érvényes fizikai törvények alapján). Állítólag a csótányok alakítják át leghatékonyabban az eleségüket proteinekké, lehet ezért is lesznek ők a fő élelmiszer forrás a szép új jövőben ami ránk vár (ha nem kezeljük az éghajlatváltozást és összeomlanak a növénytermesztő ökoszisztémáink). De a csótány intelligencia mesterséges intelligencia általi szimulációja és kontrollja messze nem lenne ilyen érdekes. Ezért a jó sci-finek mindig megengedünk egy blőd premisszát, hogy kibontsa mi lesz a világgal ha az véletlenül igazzá válik és a többi dologban a Mátriksz konzisztens az akkori világról alkotott elképzeléseinkkel.

Mivel nem írtam le, hogy mit filozófizáltam anno, most csak egy rossz rekonstrukcióját tudom csak produkálni, ezért aztán rövidre is veszem. Akkoriban még valamennyire komolyan tudtam venni a vallást is mint ami egy konzisztens világképet tud adni, igaz, a zen volt az utolsó bástya amit tanulmányoztam és szépen összeillett a megvilágosodás a Níó ébredésével. Szóval valami olyasmin filozófizáltam, hogy az ember veszélyben van, hogy átalussza az életét és ha nem világosodik meg, akkor nem érti meg, hogy mi is az élet igazi mozgatórugója. Meg ha az ember megérti az életét, akkor képes teljesen más szempontból látni a világot (ugye a töltények megállítása a levegőben) és ura lesz a saját (és mások?) életének. Gondolom azzal töltöttem el a legtöbb időt, hogy hogyan lehetne megtalálni az egérlyukat amin be lehet bújni a színfalak mögé, biztos voltam benne, hogy vannak színfalak.

Aztán jöttek a Mátriksz folytatásai és azokból aztán már nem értettem semmit, mondjuk azt valamennyire megsejtettem, hogy a végén kibékül az ember és a gép, mint ahogy a buddhizmusban is meg kell béküljünk a világgal amibe belecsöppentünk. Aztán rájöttem, hogy a folytatások arról szólnak, hogy az alkotók kitalálták, hogy Níó legyen a rendszer része, egyszerre legyen program is és igazi ember is (mint minden valamire való mesterséges intelligencia) és ennek a dualitásnak a csűrés-csavarásával (főként azok a metrós jelenetek voltak kibogozhatatlanok anélkül, hogy Níó program létét feltételeznénk) el lehet adni még két részt, természetesen a kellő mennyiségű és minőségű akcióval nyakon öntve.

És akkor el is érkeztünk oda, amiről írni akartam, azaz az Animátriksz spinoffhoz, ami ugyebár animációs filmek gyűjteménye, ami csak egyszerű történeteket mesél a Mátrikszból, bár ugye az első rész, a Final Flight of the Osiris prológusként szolgál a a második filmhez. Fura mód, nekem ezek a rövid kis történetek arról, hogy hogyan ébrednek az ember rá a Mátriksz létére az igazán érdekes történetek a Mátriksz világából. És a Mátriksz kialakulásáról szóló The New Renaissance részek pedig talán az egyik legletaglózóbb történetek amelyeket valaha filmvásznon (képernyőn, moziban ezt sosem) láttam. Én simán el tudnék nézni egy sorozatot csak ilyen ébredési történetekből, az biztos. Néha jöhetne egy rész, ami arról szól, hogy az emberiség hogyan rohan a végzetébe, mert bár önállóan az emberek hegyeket tudnak mozgatni,

És szomorú módon, most megint egyre időszerűbbé kezd válni a Mátriksz a fék nyúzzal kapcsolatban. Sokan önként választják az álomvilágot, mert az sokkal szebb a valóságnál. Megint van a színfalak mögött megbújó egy vagy több szereplő, aki az emberek viselkedését irányítja a központi idegrendszerükre mért jól irányzott impulzusokkal. Szerencsére egyelőre nincs a koponyánk hátsó részén direkt csatlakozó az agy V1 részéhez, hanem a jól megszokott szemet és látóideget használják az információk beviteléhez, de ez csak a legapróbb részlet, bármikor megváltozhat. Az izmokba sincs még direkt csatlakozó építve, de elég jól működik a fék nyúz általi programozás mozgás vezérlése, bár egyelőre még csak ritkán intéznek akciókat kapitólium méretű épületek ellen, de ez is változni fog még, ha sikeres lesz a rendszer kalibrációja és magasabb szintű kontrollt sikerül elérni több embernél.

Itt az ideje egy jó sorozatnak ami az ébredésekről szól, akár a Mátrikszban is.

Zene, természetesen Conga Fury. Na jó, legyen egy link a teljes zenére, bár ez nem hivatalos, tehát akár holnaptól bedobhatja a kockás törülközőt.

Pikszelnek meg 386dx25 aki mostanában megint kezd aktiválni.

Isten áldja a mesterséges intelligenciát és az rss-t.

Mastercard lansează pachetul pentru Digitalizarea

Dacă până acum transformarea digitală reprezenta un plan pe termen lung, iată că pandemia ne-a forțat să găsim soluții pentru unele dintre cele mai mari provocări cu care s-a confruntat mediul de business: mobilitate redusă, mutarea activității preponderent în online, interacțiune fizică limitată. Suntem bucuroși că putem contribui în mod direct la această transformare digitală a României și suntem pregătiți cu toate resursele necesare. Prin acest parteneriat dorim să ne arătăm disponibilitatea de a susține toate IMM-urile care-și doresc continuarea activității într-un mod cel puțin la fel de eficient și productiv ca până acum. Sperăm ca acestui demers frumos inițiat de Mastercard să i se alăture mulți alți furnizori de produse sau servicii care să vină în sprijinul sectorului privat.2020 ne-a schimbat pe toți, de la modul în care gândim, lucrăm și trăim. Ne-a pus în fața nevoii de adaptare rapidă pentru a ne putea desfășura activitățile pe care până atunci le făceam într-un anumit fel. Cea mai mare nevoie de transformare a venit, însă, în sectorul afacerilor mici care au înțeles, mai mult ca niciodată, că digitalizarea îi va ajuta fundamental, chiar dacă business-ul lor este unul tradițional. Venim astăzi în sprijinul micilor întreprinzători cu o serie de oferte special create să îi ajute în acest nou context local, regional și mondial.

láthatóság számolással

Most elég sok idő telt el a legutóbbi videó óta, azért mert amin most dolgoztam, az egy kicsit bonyolult dolog. Szerencsére az én kockákból álló világomban nem olyan nagyon bonyolult, de lehet, nem ártott volna elolvasni egy kicsit az irodalmat a témában. Szóval a láthatóságon dolgoztam. Ez nagyjából azt jelenti, hogy megpróbáljuk megjósolni, hogy egy pontból melyek azok az objektumok amelyek láthatóak és csak azokat rajzoljuk ki. Van egy fontos szabály a láthatóságban, hogy nem szabad alulbecsülni a láthatóságot, azaz látható dolgokról hibásan azt mondani, hogy nem láthatóak, mert akkor hibás képet kapunk és az a legrosszabb, ha elkezdenek előtűnni dolgok olyan helyeken, ahol már eddig is látnunk kellett volna őket. Ezért aztán egy kicsit inkább felül szokták becsülni a láthatóságot, azaz olyan dolgokról is azt mondjuk, hogy láthatóak, amelyek valójában nem azok, majd megoldja a többi rendszer, hogy szépen az őket eltakaró dolgok valójában is eltakarják őket.

Na most voxeles világokban, azaz az én kis kockáimnál, azért könnyebb egy kicsit ez a dolog, mert általában a kockák sarkainál kell eldönteni, hogy mi látszik onnan és elég könnyű reprezentálni az üres teret, amin átmegy a fény és minden vele szomszédos tárgy láthatóvá válik, meg a nem üres teret is, amin nem megy át a fény, tehát ami a hátánál van, az nem látszik. Egy pontból. De lehet, hogy egy másik pontból meg látszik. Szóval nem olyan nagyon könnyű ez a feladat így sem, de engem nagyon rég óta érdekel és most jó volt egy kicsit olyan dolgokon dolgozni, amelyekre nem tudtam a választ. Rajzolgattam rendesen papírra a vonalakat meg festegettem a négyzeteket.

Az algoritmus egyébként nem túl bonyolult, egy kicsit még lehet finomítgatni valószínűleg, de azt majd legközelebb. Szóval röviden az algoritmus annyi, hogy először megkeresi az üres teret, azokat a kis kockákból nagyobb téglatestekbe csoportosítjuk, majd ezeket is még nagyobbakba, amelyeket láthatósági nódusoknak nevezek, persze a nódusnak itt nincs értelme, mert nem igazán értelmezem fa struktúrában ezeket, inkább csak egy egyszerű gráfként. Szóval miután megvannak a láthatósági testek, utána meg kell állapítani, hogy melyek látszanak melyekből, ez egy kicsit lassú folyamat, de én találtam egy elég gyors megoldást, az üres tér kitöltésével, konvex alakzatban, féle-forma. Egy kicsit talán túl felülbecsüli a láthatóságot, de gyors és a mostani grafikus kártyák ezzel már megbirkóznak, főként ha egy kicsit segítek is nekik egy kis mélységi rendezéssel és mélység gyors meghatározásával, ami nekem a kockákkal egy könnyű feladat.

Szóval alapvetően ez most egy fontos lépés volt abba az irányba, hogy jó nagy világokat tudjak alkotni amelyek futási ideje csak a lokális bonyolultságtól függ.

a robotzsaru újra fényképez

Miért van az, hogy amikor feltesz a Boston Dynamics egy újabb robotos videót, egy csomó ember egyből a robotzsarura asszociál és arra, hogy el fognak minket nyomni ezekkel a robotokkal és nem arra, hogy ezek a robotok fogják megművelni a földeket, kimenteni az embereket az égő házakból, karban tartani azokat az épületeket amelyeket nem akarunk 3d nyomtatni? Sőt, egyesek már arra is asszociáltak, hogy milyen gonoszul ellopta a Boston Dynamics a tánclépésket, biztos azokért nem fizetett licenszdíjat, pedig a zenéért pedig biztosan igen.Nem értem miért kell mindenben a rosszat látni. Még én sem látom mindenben a rosszat.Egyébként pedig a robotzsarút csak úgy fogjuk elfogadni valószínűleg, ha nem tud majd halálos sebet okozni. Nem is tudom, miért kéne neki, hiszen nem él, nincs amit megvédjen. Elég csak az, ha dokumentálja a bűncselekményt, mondjuk videófelvétellel és persze megkéri az elkövetőt, hogy szépen kísérje be a rendőrségre. Ha az elkövető nem kíséri be a rendőrségre, akkor zárolják a bankszámláját és utána már csak kéregetésből fog tudni megélni. Persze szükség lesz majd egy nagyon kis méretű emberi rendőrségre, ami képes letartóztatni az olyan bűnözőket, akik nem akarnak saját maguktól atadni magukat a rendőrségnek, de szerintem ez elhanyagolható dolog lesz. Amúgy is, mivel ezek a robotok mindenkinek előállítják majd az élethez szükséges alapvető feltételeket, drasztikusan csökkenni fog a bűnözés is. Persze, mindig lesznek okosabbak a kelleténél, de nem hinném, hogy gondot fognak okozni.Ha már ott tartunk, hogy azonosítás, szerintem valószínűleg mindenki kap majd csipet, amivel nyomon lehet követni a rádió tartományban is a helyét, amit persze majd mindig összevetnek a fény látható tartományában meghatározható térbeli helyével és azt hiszem, az emberek be fogják adni a derekukat ennek a rendszernek. Az elvnek már rég beadtuk a derekunkat amikor elfogadtuk a műanyagból készült azonosító kártyákat, amelyeket speciális ügynökök ellenőriznek alkalomadtán. Ez a csipes megoldás csak annyiban különbözik, hogy az ügynökök mindenhol jelen vannak és mindig ellenőriznek, cserébe viszont ezt annyira diszkréten teszik, hogy messze kevesebb kellemetlenséggel jár mint a mostani megoldás. Márpedig az egész modern életünk erről szól, minél kevesebb kellemetlenséget.

https://www.youtube.com/watch?v=Y2VJeZDejtc&t=4107s

A piac

Bár a leghatékonyabb reklám szájról szájra terjed, vagyis a régi ügyfelek ajánlanak minket, igyekszünk több felületen is reklámozni magunkat. A megrendelők köre nagyjából a 40–60 éves korosztály, de sikerült néhány községgel,A jövőben – bár anyagilag nem igazán éri meg – szeretnénk még több ilyen munkát vállalni, hiszen ez a fejlődés útja is. Ehhez persze a cég műszerezettségét is fejleszteni kell, na meg a nagyobb volumenű munka miatt kettőnkön kívüli alkalmazásra is kell gondolnunk.A konkurenciára sem panaszkodhatunk, a hivatalban hatvanas lista van a megyében működő többségük azonban egyéni vállalkozó, néhányan – bár megvan az engedélyük – már nem dolgoznak, a cégek száma azonban jóval kevesebb, úgy ötre tehető, ezek sem nagyok. Volt egyébként kísérlet, hogy a szakmán belül érdekvédelmi szövetséget is létrehozzunk, a geodéták szövetségét például. Nagyon fontos lenne akár a szakintézményekkel, akár a törvényhozással való kapcsolattartásban. Itt van a földtörvény, amelyet ennyi év alatt sem lehetett kibogozni, és aminek korántsem szakmai okai vannak. A területeket fel lehet mérni, ám azok jogi helyzetét, a tulajdonviszonyokat nem mi határozzuk meg. Ez az ingyenes, községszintű telekkönyvezés megoldás lehet.A legnagyobb kárt a kommunizmus okozta, az addig teljesen tiszta telekkönyvi rendszer, legalábbis a beltelkek vonatkozásában, pontos és naprakész volt. Aztán ez a folyamat megszakadt, eltűntek a bejegyzések.Ennek is köszönhető, hogy az ügyfelek általában nem értik, miért kerül ennyibe vagy annyiba egy munka. Azt látják csak, hogy méricskélünk egy kicsit, aztán húzunk néhány vonalat a térképre, és kész. A háttérmunka és főleg a felmérés egészével járó felelősség viszont meghatározza a munkánk értékét is.

gondolat arról, hogyan neveljünk olvasó embereket

Bezzeg a mi időnkben mindenki olvasott, de a mi időnkben nem volt mindig a kezünk ügyében képernyő, és nem állt gombnyomásra rendelkezésére a világ minden tudása meg szórakoztató baromsága, sorozatokból se volt végtelen mennyiségű azonnal elérhető, és a szerelmünk se akarta, hogy percenkét csetüzenetekben erősítsük meg érzelmeinket. Ma is sokan olvasnak, és mindig is lesznek olvasó emberek, a szavakra épülő történetmesélés túl régen jelen van az emberi civilizációban ahhoz, hogy csak úgy véget érjen, de szülőként és emberként nekünk is van felelősségünk abban, hogy olvasó embereket neveljünk magunkból, egymásból, a gyerekeinkből. Erről írtam itt pár gyors, vázlatszerű gondolatot.

1. Mutassunk példát, olvassunk magunk is, vegyük erre rá a párunkat is, beszéljük meg az olvasmányainkat egymással, lássák a gyerekek, hogy olvasunk. (Arról is írtam, hogy magunkat hogyan tudjuk rávenni az olvasásra, holnap délután majd azt is megosztom.)

2. Olvassunk fel rendszeresen a gyerekeinknek, esténként, vagy bármikor (emlékszem, a Tenkes kapitányát épp a chicagói reptéren fejeztük be sorban állás közben). Az esti felolvasások életünk legintimebb pillanatai, érdemes egy-két könyvnyi felolvasást felvenni, ezek az idők ugyanis gyorsan elmúlnak, öregedő apai (anyai) szívünknek jót tesz majd, ha belehallgatunk abba, hogy szuszogtak, kérdeztek, arra is rácsodálkozhatunk majd, ha eljön az idő, hogy milyen fiatal is volt a saját hangunk tíz évvel ezelőtt.

3. Olvassunk fel a párunkkal is gyakran egymásnak is, ha nem is egész regényeket (bár ez nagyon jó házasságterápia) akkor legalább verseket.

4. Tegyük a hangoskönyveket minél előbb az életünk részeivé (én meselemezeken nőttem fel, több százszor hallgattam meg a Hungaroton klasszikus lemezeit, Schwajda György Óz, a nagy varázsló adaptációja volt a kedvencem és imádtam a rádióban leadott folytatásos regényeket) – gyerekeim kiskorukban kaptak úgynevezett mesegépet – hangosan hallgatható mp3. játszó volt ez, rámásoltam a lemezeket, maguk dönthették el, mit és hányszor hallgatnak meg. Csodálatos színészek olvasnak csodálatos hangoskönyveket, csodálatosan, felnőttként is roppant élvezet egyik-másik. Nálunk A Tom Sawyer és a Családom és egyéb állatfajták volt a két legnagyobb kedvenc, de azt is nagyon vicces volt visszahallani, hogy Rudolf Péter hangsúlyaival idézik egymásnak Csukás Istvánt. (A tizenötéves kapitány és a Tamás bátya kunyhója rádiójáték változata is hatalmas kedvenc volt.)

5. Autózáskor is hallgassunk közösen hangoskönyveket, hosszú utakon elmaradhatatlan Rejtő, Hasek, Harbal, Kosztolányi, remek szórakozás, kétszer is végighallgattuk a Szent Péter esernyőjét, amíg leértünk Horvátországba.

6. Olvassunk közösen, halk zene, gyertya, hangulatos olvasólámpák, nyugalom – "az olvasóklub megnyílt" szoktam mondani – jó dolog együtt ülni, olvasni és beszélgetni.

7. Építsünk olvasókuckót vagy zugot nekik (vagy éppen magunknak), gyerek koromban boldog órákat töltöttem könyvel a kezemben létrák tetején, asztalok alatt, erkélyre kitett függőágyakban, talán azért is szeretek máig olyan nagyon függőagyban vagy hintaszékben olvasni.

8. Adjunk célzottan könyveket a gyerekek kezébe, menjünk velük közösen könyvesboltba és könyvtárba, válasszunk és hagyjuk őket választani, beszéljünk arról, hogy mit olvasnak, vigyük őket könyves programokra, mutassuk be őket élő íróknak, sőt dedikáltassunk velük. (Féltett kincsek nálunk Berg Judit, Nógrádi Gábor és Böszörmény Gyula dedikált könyvei.)

9. Ne féljünk a képregényektől, adjunk azt is bátran a kezükbe, a nyelvtanulásnál is nagyon jól jönnek majd, hagyjuk, hogy ők is ajánljanak nekünk, olvassuk mi is el azt, amit ők szeretnek, beszéljük meg velük. (Gyerekeimnek hála, felnőtten elolvashattam a Tintint vagy a Bone-t, szuper volt.)

10. Ne féljünk a ponyvától, adjunk nyugodtan sci-fit, krimit, lányregényt a kezükbe, a lényeg, hogy könyv legyen. (Ha évekig nem olvasnak mást, akkor kezdhetünk elterelő manőverekbe – érdemes a zsáner magas irodalmi elágazásaira is felhívni a figyelmet.) Az is jól működik, hogy mi elolvassuk amit ő ajánl, remélhetjük, hogy cserébe ő elolvassa amit mi ajánlunk.

11. Szabadjon abbahagyni a könyveket, nem baj, ha nem tetszik, az szerintem jó szabály, hogy értelmesen kell tudni bírálni a könyvet, ha ez megy, akkor abba lehet hagyni az olvasást. A nem tetszik nem elég, mi nem tetszik?, mért nem tetszik?, akartam mindig hallani. (Ne sértődjünk meg, ha a mi régi kedvenceink nekik nem tetszenek, változnak az idők. Én Karl May-al is és a a Tarzannal is csúfos kudarcot vallottam.)

12. Használjuk bátran a filmeket, vagyis az adaptációkat, de ha lehet, csak azután, miután már legalább részben ismerik az eredeti könyvet. Nagyon jókat lehet erról beszélgeni, hogy mit képeltek vagy csináltak volna másként az adaptációban és miért.

13. Ne ijedjünk meg, ha éppen olvasás mentes szakaszok vannak az életükben, megesik, hogy más dolgok hirtelen fontosabbakká válnak, de pár hét után kezdjünk ismét hangosan felolvasni nekik, beszéljünk arról, hogy mi érdekli őket, adjunk olyan könyveket a kezükbe – lehet, hogy épp útleírásokra vagy krimikre, vagy borzongató horrora van szükségük, mindenről van könyv, sőt, mindenről van jó könyv, csak meg kell találni.

14. Biztassuk őket arra, hogy írjanak olvasónaplót, pár sort arról, hogy mit és miért szerettek vagy utáltak a könyvben, ezt küldhetik akár emailben is, szabad érte jutalmat adni. (Ezt semmiképpen se úgy kell csinálni, hogy gyűlölt feladat legyen, inkább azt kell hangsúlyozni, hogy jó dolog írásban véleményt mondani valamiről.)

15. Ha a helyzet reménytelennek látszik, vezessünk be akár napokra családi képernyő-tilalmat. Az a jó, ha ez ránk is vonatkozik, érdemes inkább kihívásként mint büntetésként kezelni. Ez alatt társasozzunk és olvasunk közösen.

16. Használjuk kreatívan a képernyőkultúrát, barátkozzunk meg az ebook olvasókkal, nagyon jól lehet telefonon regényt meg verseket, tabletten képregényt vagy magazint olvasni, az e-papiros könyvolvasók pedig egészen lényűgözőek, a beépített szótárak csodálatosan megkönnyítik az idegen nyelven való olvasást. (Nagy pillanat volt amikor a gyerekeim saját e-könyv olvasót kaptak.)

17. Használjuk és mutassuk meg gyerekeinknek az online közösségeket, nagyon hasznosak tudnak lenni a különböző olvasó csoportok, olvasókörök.

18. Menjünk közösen könyvesboltba, vásároljunk együtt és egymásnak könyveket, beszéljünk arról, hogy miért és hogyan választunk könyvet magunknak és másoknak, vegyünk közösen ajándékkönyveket. (Ugyanezt könyvtárban is nagyon szépen el lehet játszani.)

19. Néha minden erőfeszítésünk ellenére se sikerül átadni a szenvedélyt, ne adjuk fel, időről időre próbáljuk újra, van aki csak a húszas éveiben kap rá az olvasás ízére.(Ez egy folyamatosan bűvölő vázlat, rendszeresen bővítem a listát is, és az egyes pontokat is, minden ezzel kapcsolatos élményt és tapasztalatot szívesen fogadok, ki hogy csinálja, kinek mi vált be?)

(Úgy egy éve osztottam meg itt először ezt a listát, most azért is teszem ki újra, némileg kibővítve, mert elszomorított az, amit a középszínű magyar érettségi átalakításáról olvastam, azt gondolom, ettől még jobban visszaszorul majd az élményközpontú irodalomoktatás - tudom persze, hogy nagyon sok tanító és tanár nevel erejét megfeszítve lelkesen olvasókat, szerencsére magam is sok ilyen embert ismerek, de azt gondlom, hogy az egyen tankönyvek és az egyre számon kérőbb és bizalmatlanabb NAT tovább nehezíti majd az életüket.)